(Nothing it)

Könnycseppek az összetört tükörben,

Szilánkjai szívemet szabdalják,

Mint megannyi eltorzult penge.

Belevésik a fájdalom ezernyi vigyorát,

A megalvadt vér teríti a kárhozat útját.

A kicsapongó félelem násza,

Barikádokat állít a mozzanatoknak.

A gyatra játékok élcelõdése,

Megnyílik újból egy sötét rész,

Nekivágva a minduntalan kísértésnek,

Egybekelve a kárhozat idegesítõ szavaival.

Nem a jóság, nem a zûrzavar,

Nem a fajtalanság, nem a bûntudat,

Csak érezni halk szirmok suttogását,

Bóbiskolva tengerkék játékán.

2005. február 25.

Vissza