(Muddled Mixing)

Feltépve szaladnak az érzések megkopott testünkbõl,

Pedig lelkeink hullámain, tetszõleges szilánkok kézpzõdnek,

S csak egy karnyújtásnyira pislákol az éden.

Még nem hagyhatjuk itt a nyugalmat,

Míg nem folytjuk el érzéseinket.

Talán egyszer világossá válnak az elveszett elmezavar,

Hova tartozásának példányai

Nemismerve a hûtlenség ostoba mûfaját,

Bepánikolt önkívületben elhatárolt,

Csókjaival csapdában hagyott emlékeit,

Csak egyszer mondd, hogy fáj,

Nem kívánom szívem fogságát,

El akartam veszíteni a betépett rémálmokat,

Azok a szennyes dolgok,

Már tiszta képként lebegnek,

Összekuszált emlékeink felett.

2007. november 24.

Vissza