(The Disappearing)

Talán a csend,

Talán az õszi hideg,

A falevelek zajos koppanása,

A dédelgetett avarban.

Ha nem lenne a viaszos,

Kissé beborult szavai,

A természet örök fuvallatának.

Ahogy némán lépkedsz,

Súlyos könnyeid fájdalmában,

Elveszítve minden apró mozzanatot,

Az elszáradt ágak hangos morajlása,

Érzékeny talpad alatt.

Talán elképzelted most,

A mihaszna mámor megfáradt lázálmait.

Csak sétálsz a vöröses, sárga némaság,

Halotti takarója felett.

Egy kevés csend a hulló harmat,

Pirkadati szitálásában,

Szomorú dalait keresve.

Kezed mindig éltetõ érzései,

Beleolvadnak a ridegség,

Könyörtelen fagyos falaiba.

2010. szeptember 25.

Vissza