(As I Saw You)

Bíborként tündöklõ tavaszi szél,

Mely felkorbácsolja az elhagyott utak porát.

Messzi távol a pusztulás oltárán,

Madarak repülnek az éjszaka határán.

Láttam amint könnyeid feloldották,

A száradó szomorúság fejfáját,

S közben hervadt virág bokrétája,

Fájdalommal átkötve.

Így emlékszem rád kis tündéri lány.

Összefonódva a csókok szerelmi színpadán,

Meggyötört sóhajok panaszos vigasza.

A hit, mely fogva tart évek óta,

Nem hagy nyugodni megalkuvás nélkül.

Morcos szánalom összekulcsolt tagjai,

Lezuhannak az évek a biztos part elõtt,

Betegessé formált gondolatok,

Csak a nap sugarai éltetnek új reményeket.

2011. április 23.

Vissza