(What We Do Not Notice)

Egy másik, egy tiszta hangulat,

A szánalmas fájdalom kövületei,

Tébolyult érzelmeink sokasága,

A hangosan üvöltõ szavak,

Elhagynak bennünket az évek során.

Sodródva a kiszámíthatatlan,

Nap - nap utáni beteljesülés,

Aforizmákat keresõ, tékozló tegnapok,

Kínzó magányosságában.

Egyetlen pillanatba ragadva,

Most állj meg egy csókra,

Most érezd a nyugalom gyötrõ pillanatait,

Most érezd a magány marcangoló tekintetét,

Most lásd, hogy szabadon dobog a szíved.

Egyfajta magsemmisülés,

Amikor belebuksz tétova dolgokba,

Hiába minden,

Ha a vágyak elragadnak,

Nem hagynak nyugodni téged.

Elképzelt szép remények folytonossága,

Új kezdeteket ígérnek,

Éveid eltemetett, poros álmain.

2010. május 29.

Vissza