(The First Spring)

Ma milyen szép volt a délután,

A február végi didergõ, mihaszna hétköznapok után.

Mosolyt csalt az arcodra,

Az elsõ tavaszi napfény,

Amikor átsétáltál a parkon,

Tócsákba burkolózott, elszáradt leveleken.

Egy édes nevetés, kacér pillanat,

Kabátod zsebébõl elõbújó kezeid,

Ahogy végigsimultak arcomon,

Az öregedést felejtõ néma visszhangokkal.

Füstös szagú, õszülõ hajszálaimon, és kopár arcomon,

Megbúvó keserves évek nyomai.

Elbûvölnek ajkaid éden játékai,

Az ürességben rejtõzködõ fekete lételem,

Magával ragadó ábrándjai.

A kétely örökre a múlté már,

De pillantásod és csókjaid,

A nyarat idézik már.

2012. május 19.

Vissza