(A Forgotten Christmas)

Emlékszel?

Régen történt, talán már nem is fontos,

Csak így egy péntek éjszaka,

Beteges fájdalmaink összhatása,

Mikor gyászolni kellene mindent.

Nevettél és azt mondtad: "Ez így jó."

Bár elhibázott szavaknak tûntek,

Mégis engedtem a kísértésnek.

A szoba félhomályban úszott,

Megérezte a karácsony,

Gyertyafény hangulatát.

Átöleltelek és meghitt csókot nyomtam ajkaidra.

Ez nem az utolsó didergõ érzés,

Átbukdácsolva a távolság határán.

Aztán fekete lett minden.

A hótakaró fehéren izzó hideg palástja,

Még lepelként borult a város összes mocskára,

És a bánat eltiport könnyei,

Arcunkra fagyva, megbékélést remélve.

Mintha azt hallottam volna tõled egyszer:

"A szerelem hatalmakat gyõz le."

Újjászületve a fertõben,

Az egyetlen krízis magasztossága,

Érzelmek nélküli vigaszok,

Az õrült, tékozló dolgok miatt.

2010. január 9.

Vissza