(Midnight Wonderer)

Lepelként borul az éjszaka,

Bársony, fekete köntöse,

A város szunnyadó morajára.

Rozsdás foltokban az õszi táj,

Amikor éjjel érkezem,

Hogy üszkös ajtókon kopogtatva,

Belém hamvadjon otthonod,

És szíved mámorító érzése.

Hosszú út áll most mögöttem,

Az eltékozolt ifjak halála,

Bennem térnek meg örökre.

Feszületlenül sírok álmaimban.

Ölelésed feledteti az eltorzult

Borzalmas napok kétségbeesését.

Elhagy most minden kínzó látomás,

Eltiport percek évekbe zsúfolva,

A kikelet elsõ sugara,

Amint válladon megpihen,

S kérlelve vigaszt remél,

Hogy nem maradjak távol hosszú idõkre.

2013. júluis 6.

Vissza