(Original Sin)

Sejtem már régóta, mi lapul a gerinced alatt,

A tékozló vágy kristály szemeidben,

És a búskomor mosoly lobbanó szívedben.

Éned iszákos tolvajok csapolják,

S a becstelenség hörgése kebleiden ér véget.

Elkorcsosult lelked,

A panasz szavaira botorkál kietlen földeken,

Nézésed irgalmatlan játéka,

Bilincsbe ver.

Eltûnt a szívélyes szánalom,

Amely körbefonta kecses félelmeid,

De elbocsájtott izgalmakkal feketében úszó verejtékkel,

Elkorcsosult, finom lélegzettel,

A szajhák vérrel megpecsételt kinpadán,

Homályos emlékeid elhalványuló színei,

Már nincs több irgalom számodra,

Amikor a halál mintái kirajzolódnak tested

Szétporladó maradványain.

2012. október 6.

Vissza