(Meaningless Doubt)

Hogyan is lehetnek gazdagok,

Akik lélekben szegények?

Fehér lepedõ közé csavart fekete zaj.

Kolosszális elmélet síkon kiújult,

Elfáradt magány.

Pedig csak egyszer kellett volna,

Hogy elhatározza magát,

De a sors mást választott.

Miért nem emlékszünk a régi dolgok,

Viszontagságos képeire?

Kezeden egy huzal nyomai,

A kudarc a gondolataidban,

Ahogyan elmossa a sár ártatlanságunk.

És a fogaskerekek közé préselõdött,

Nyomasztó sikoly,

Amely vörösbe áztatott félelemben,

A kényszer forgatagában zötykölõdik,

Minden napos járatán.

2009. május 16.

Vissza