(Consciousness)

Csak hiszed, hogy megtépázott utadon jársz,

A marcangolt kihívások becstelen álmai,

Mint elhamvadt porhüvely állnak,

Az éjszaka feketére festett színfalai mögött,

Elvegyülve a gyász színeiben.

Amikor érezted, hogy szíved,

Szerelmesen dobban,

És átjárja kamráit a felhõtlen boldogság,

Bolondulásig játszott az érzelmekkel,

Várva a hirtelen kínt,

Nem gondolva arra, milyen fájdalom hullik majd alá,

A sötétlõ fellegekbõl, a villámok sújtotta hazugságokon keresztül.

A gúnyok fakóvá váló mindenségében,

Megbékélt történések a szeretet,

Mindig féltõ tekintetei után.

Elvakult józansággal,

A szerelem kincse mégis átver,

Nem hagytad, hogy az élet,

Mellék útjára sodorjon,

Kérlelt hazugságok múltjában.

Csak az ostoba tévhitek lehetnek,

Bolondabbak a tévhitednél.

2012. április 30.

Vissza