(If Ourselves Do Not Feel It)

Éjszakai félelem nélküli játékok,

A hörgõ hideg megtépázott álmai,

Bekötözve a zsigerekig hatoló fagyos fájdalom,

Méla görcsökbõl ébredve késõn.

De a szó elveszett, amit a múltkor mondtál,

És már semmilyen érzés nem emlékeztet,

A hanyatló mivoltom koszorúira.

Elfogytak, mint az agyamban lévõ,

Mindig bujdosó zúgások.

Tetten érte õket a civilizáció,

Mert szertefoszlottak a mondatok kimondott szavai.

Boldogabb vagy az elmúlt hónapok,

Befejezetlen dolgainál.

Haragos gúnyok pecsétjei,

Majszolják téves eszményképed ábrázatát,

Egyetlen percbe sûrítve,

Éveid kínzó ábrándjait.

2012. október 20.

Vissza