(False Illusions)

Tisztán észlelt gondolatok,

Emlékszem sírod bölcsõjénél,

A vérben ázott gyermeki sikolyokra,

Oly messze küldte a szavak elhatalmasodását.

Gondoltál a holnapok zavaros,

Mindenható elbeszéléseire?

Hosszú fénytengereken hánykolódva,

Miként összefon a hajnali fuvallat.

Egy helyben ugrálva egy leégett erdõ közepén,

Most a kárhozat megbocsájtása,

A remegve keltett vágyak.

A sima folyó zavaros vize,

Elgondolkodva a hídon,

Mielõtt ugranál,

Messzi távolba költözött lelked,

A reménytelenség országából.

Pimasz szavak kavarogtak agyadban,

De semmilyen értelem nem bocsájt meg,

Ha mámorosan tékozolsz éveket,

A bánat elfelejtett országában.

Benned van és érzed éppen,

Milyen káromkodó elbeszélések,

Peregtek valaha a bûn vágyakozásaiban.

2009. április 2.

Vissza