(Resemblance)

Hagyom, hogy hagyd,

Békében nyugodni a szeretet emlékeit.

Egy furcsa vigasz csupán,

Amely egy megsárgult papíron maradt.

Szívem régóta egy sötét, hûvös helyen pihen,

Nem dédelgeti napfény,

Becézõ szavak nélkül fájdalmasan fekszik,

S közben rád hasonlít,

Átkelve kósza tengereken,

Elemésztve a hajdan megélt hónapok,

Zsibbadó mámorával.

Add a kezed!

legyen még teljesebb az éden íze,

Lerombolva a kietlen tájak,

Rémálmaiban veszteglõ,

Csüggedt ébredéseit.

Szempilláid összemaszatolt festménye,

Kiemel téged a holnapi forróság,

Hûvös érzelme.

2010. október 2.

Vissza