(Cold Summer)

Levetkõzve állunk a csupasz felhõk alatt,

Rongyaink a hideg sírokra dobva,

Kegyetlen forróság bénítja agyunkat,

De közeleg egy újabb vihar.

Megsebzett orkán tombol az utcák között,

Nyirkos leheletû esõszag borítja,

A bejárat ódon, kopott kövét.

Tucatnyi menekült ember sóvárogva néz,

A délutáni szürkület mogorva arcába.

Most kell, hogy tombolj vihar!

Láncaid letépve, belegázolva a mennyekig.

Néma zaj csupán napról - napra,

Amikor elvonul, s a parkokban,

Sovány, vigasztalan, ázott csontvázak,

Rebesgetik a jövõ szavát,

Mintha aludni térne a lomha fáradtság.

Ez itt egy beköszöntött dolog,

Margóján keskeny sávot hagyva,

Elköszön a tegnaptól,

Dermedt ridegségben üdvözül a hétvége,

Mert hideg tombol július szívében.

2011. július 9.

Vissza