(Összeestek az álomképek tudattalanul,)

De mindig félve remélve,

Hogy a holnap szebb perceket küld,

Térdere borult szíve elõtt.

Élénk pillantásai,

Boszorkányos kristálytiszta hangulatban,

Álomba s szerelembe ejtenek,

A perc töredéke alatt.

Elkárhozott órákat pazarol,

Egy mihaszna szerelem,

Sötétbe merülõ napjai miatt.

Szénfekete hajfürtjeit látom,

Kifeszítve az ágyon, amikor mosolyog,

És a déli napfény játszik ajkain.

A tavaszi szél megbotránkozik,

A pompázatos helyiség falai között,

Lassan búcsút intve,

A fáradt nevetés összképében.

Most látom csak,

Mosolya el nem hamvadó tisztaságát,

A kellemetlen idézetek után.

Bõre mint egy tündér varázsruhája,

Egy csók homlokára tetoválva.

2010. április 17.

Vissza