Maradj ébren - e nyomorban,


Hol a csábítás eleganciája,


Vérpezsdítő szónoklatokat küld,


Megtisztult tévelygéseidhez.



Állsz meredten, mint egy kiégett ribanc,


Vérrel telt szád a szándékaid bölcsője.


Egyhamar ne várj megtisztulást!


Kegyeleti okokból vársz,


Hogy elérjen hozzád egy tiszta vallomás.



Vezeklés nélküli évek súlyát érzed ereidben,


Amikor kapaszkodni próbálsz sírgödröd rogyadozó homokfalán,


De a fekete föld arcodba omlik.


Mikor jajveszékelve kapkodsz,


Az utolsó leheletért,


Elmerülve, mint a jeges óceán hullámai közt.


Rothadó újakkal a fájdalom mecénása,


Vigasztaló édennel csábít,


A végső pihenés.





2012. november 12.

Design & code by gibbon79