KIUTAT KERESVE
Maradj ébren - e nyomorban,
Hol a csábítás eleganciája,
Vérpezsdítő szónoklatokat küld,
Megtisztult tévelygéseidhez.
Állsz meredten, mint egy kiégett ribanc,
Vérrel telt szád a szándékaid bölcsője.
Egyhamar ne várj megtisztulást!
Kegyeleti okokból vársz,
Hogy elérjen hozzád egy tiszta vallomás.
Vezeklés nélküli évek súlyát érzed ereidben,
Amikor kapaszkodni próbálsz sírgödröd rogyadozó homokfalán,
De a fekete föld arcodba omlik.
Mikor jajveszékelve kapkodsz,
Az utolsó leheletért,
Elmerülve, mint a jeges óceán hullámai közt.
Rothadó újakkal a fájdalom mecénása,
Vigasztaló édennel csábít,
A végső pihenés.
2012. november 12.