(Tresholds)

Ott álltam én is meztelen emlékednél,

A ravatal olyan bánatba hajló hajló,

Megsemmisült teljesen a tegnapunk,

Lassan karcoltam az életre emlékeztetõ jeleket,

Dacolva a mostani énemmel,

Zsoltárokat tépve ki szívem melegébõl.

Csak nyugodtan pihensz,

Mint egy elkárhozott angyal.

A menny panasza áztatja arcom,

Hogy megbékélve sírsz,

Elfeledve a régi rituális fájdalmakat,

A gyász pillanatképeinél.

Halkan új keresztet ácsoló,

Egy más, egy szebb világ halkuló tébolya,

Elengedett kézzel a gyötrelmek útján,

Elferdített mosoly,

De megint új élet virrad,

A halál küszöbén,

Elfeledve minden rosszat,

Kárhozat és nevetés nélkül.

2009. december 12.

Vissza