(See Yourself)

Hová veszett el ifjúságod pezsdítõ aranykora?

Mitõl lettél beteg ebben az új században?

Ha az ember magába néz rájön: egyformák vagyunk.

S hogy meghallgasd a szavakat,

Melyek odaátról szólnak hozzád,

Elkeseredett küzdelmet folytatsz lelki pusztulásod,

Utolsó megmentéséért.

Bekerített birodalmad határán,

Amikor tanúja leszel,

Egy szeplõtlen fogantatásnak,

A kormos reménytelenség,

Mocsokkal átitatott díványán.

Nem lesz több esélyed egy háborúnál,

Mint sebektõl vérzõ angyal,

Ki földre zuhant, elégett szárnyakkal,

Ott látod szemeiben nyomorult sorsod végzetét.

Mit látsz most?

Felnõttél közben, de elszaladtak melletted,

A kibúvókat keresõ, megbecstelenített szerelmek,

Kik ledobva pokolban szõtt köteleiket,

Kérges érzelmekkel merednek az ég felé.

Tipord el a megbélyegzõ múltad,

Feledkezz meg a néhai játszótársakról,

Éld át újra kínjaid csokorba kötött memoárjait,

Hogy tisztán ébredve,

Újra mosolyt csaljon arcodra a holnap fekete történelme.

2009. január 28.

Vissza