(Rushed Down With A Head)

Mindig,

Amikor azt érzed, hogy vágyaid,

Újraébrednek megfáradt testedben,

Csak egy ébenfekete fátyol mögé rejtett,

Tündöklõ arc,

Beleolvadva a szomorúság könnyeibe.

Megsebzett tiszta lélek,

Repülj tovább az éden kertjében,

Hogy a szürke hamvak palástja,

Lehulljon gyenge válladról,

És új hajnal ébredjen megtépázott szívedben.

Az idõ nyomasztó pecsétje,mint tátongó sebhelyek,

Elveszett pillanatokban bujkáló felemelkedés

Amely elcsábítja bilincsbe vert érzéseid.

2013. május 11.

Vissza