(Reneval)

Amikor érkezik az álomból a hajnal,

Torkomban dobog a szívem.

A léha pillanatok körbevesznek,

Csak ne érezzem a fájdalom,

Béklyóként szorító igazságát.

Az élet puszta lét,

A tisztesség kritizál,

Egy nincstelen kitárulkozás,

Csak a lélek, amely didereg,

Nevet a bolond betegség,

Valahol valaki hallja a hangom.

Dereng valami a láthatáron,

De a következõ paradicsom,

És a vágy a kezdet lesz,

Ahogy az öregedõ testbõl kiugrom,

A sírig tartó szerelmek,

Amikor létezõ lélekkel,

Átkúszom a mába.

Közeli már az idegen fény,

S a porba roskadt ellentétek,

Egy újabb megváltóra vágynak.

2013. január 21.

Vissza