MINDENHOL VAGY SEHOL
Ott alszom veled a kopár hegyek csúcsain,
Ott lélegzem veled a tengerek mélyén.
Minden hangra emlékszem,
Amikor fuldokolva beszéltél
"Kedvesem légy velem".
Lassan kopár semmivé lesz a föld,
Már semmi sincsen odaát,
Ami megvigasztalná szomorú szíved,
Csak egy néma üzenet,
Haldokló bebocsátást kérve a mennyországba.
Szürkülő pusztaság.
Elhagy az arckép, ami valós volt egykor.
Vérző sebekkel a végtelenben bolyongva,
Elpusztult a hajnak románca,
De mindig ébred a kínjaid reménye,
A fojtó mámor birtokló csendjében.
2013. augusztus 25.