(Be Listening Now)

Hagyd most csendben a régi szavakat,

Hogy elmondhassam a tavalyi fájdalmak,

Megkopott, sóvárgó viszontagságait.

A körben maradtam egy pityergõ csecsemõvel,

Hol édesen dajkáltam parányi lelkét.

Elfogultság bontogatta szirmait,

Miközben hegedült a hajnali szél.

Most újra fellobbantja fátylát a régi kor festménye,

Kidekorált hajsza a mai nap görcsbemerülõ,

Szétszórt bágyadtságával,

De egyszeri felelet sem készül a lapokon,

Eltévedt vándor a keresztút közepén.

Láttam, hogy összeroppansz a zajban,

A hirtelen csend sovány vigasza kiábrándít,

Véres foszlányokat dob feléd egy jázminillatú,

Ereiben megkövült, titokzatos lidércnyomás.

Érzed még a sokévnyi aggódás fájdalmas nyomait?

Itt a rét közepén, amely kiszáradt talaját mutatja.

Csak térdelsz a porban, de nem jön el az ígéret.

Magányos szavait suttogja a holnap,

A tiszta tekintet mely a romokba süpped.

2009. május 30.

Vissza