NEM MONDTAD
Nem mondtad, mikor az álmok összetörtek,
Fájó emlékezetünkben,
És lebombázott napjaink tajtékzó játéka,
Elfeledte a kishitűség bágyadt fájdalmait.
Nem mondtad, mikor sírtam méhedben,
És könnyeim nem száradtak fel.
Drága tested bilincsein,
De elhidegült szánalommal hordozom,
Az elvesztett imádatod,
Hogy egyszer ott álljunk,
A kihalt szavak templomában,
A homály falai között,
És csak két gyertya pislákol,
Kezem a kezedben megbocsájtást kér.
Elfeledve a múlt rémisztő lidérceit,
Vezekelve a hihetetlen semmiben,
Mosolyogsz újra szerelmem.
Én feloldozást kérek,
Meghanyatlott életem sötétlő napján.
2011. február 12.