Nem mondtad, mikor az álmok összetörtek,


Fájó emlékezetünkben,


És lebombázott napjaink tajtékzó játéka,


Elfeledte a kishitűség bágyadt fájdalmait.


Nem mondtad, mikor sírtam méhedben,


És könnyeim nem száradtak fel.


Drága tested bilincsein,


De elhidegült szánalommal hordozom,


Az elvesztett imádatod,


Hogy egyszer ott álljunk,


A kihalt szavak templomában,


A homály falai között,


És csak két gyertya pislákol,


Kezem a kezedben megbocsájtást kér.



Elfeledve a múlt rémisztő lidérceit,


Vezekelve a hihetetlen semmiben,


Mosolyogsz újra szerelmem.


Én feloldozást kérek,


Meghanyatlott életem sötétlő napján.





2011. február 12.

Design & code by gibbon79