(Dumb Roaming)

Mint a felperzselt réteken átlibbenõ,

Hûvös zivatar.

Korán fekszem én is a didergõ halott napokkal.

A hamvak tisztasága,

Elrejti a fájdalmas emlékeket.

A fény és az idõ elmúlása,

Feltárja a százéves eszményeket,

Ha furcsa gondolatok kapnak szárnyra,

De a szó, ami elmondaná,

Mint amikor minden elhomályosul,

Az önpusztítók valós világában.

Csak félig felöltözve feküdve némán,

Ahogy a hideg rám veti magát,

És megfagyasztja az izzadság kihûlõ cseppjeit.

Csak a mosoly, az érintés tétova kacérkodása a bõrön,

A bekebelezõ árnyak kiégett lábnyomai az agyban.

Elfogadva a skizofrén hullámain rejtõzõ,

Pokoli játékaiban fogant érzések értelmét.

2014. május 6.

Vissza