REMÉNYKELTŐ BÁNAT
Súlyos keresztjét hordta,
Az évek kormos maradványaiban,
Szemeiben lepelként hulló gyász,
A hátrahagyott, mocskos éjszakák után.
Csak a lelkét akarta kitépni,
A meggyalázott szavak kolostorából,
És a rég elfelejtett szerelem érzései,
Tudattalanul törtek fáradt szívére.
Korlátok nélküli érzések fájdalmai,
Magas hegyek lopakodó szellő,
Az újjáéledés reménysugara,
Üvöltve, rácsokon keresztül,
Fogódzkodva egy dobbanó lüktetés kapujában,
Reménykeltő bánat,
De tudja, érzi, van még bocsánat.
2011. január 15.