(Spectre Pictures)

Gyermek voltál még,

Amikor a korbács nyirkos sikolya,

Angyali bõrödbe véste apád kemény szavait.

Érezted, indulnod kell egy hosszú útra,

Melyben nincs ígéret és szánalom.

Eltörpül az idõ az októberi fény,

Keserves, magasztos játékában.

Törékeny lelkeddel vársz a holnap,

Megváltó vigaszára.

A hideg fojtogatások bénító óráit érzed,

Amint lomhán sokasodnak feletted,

Elnyomva zihálásaid fuldokló perceit.

Csak néma eszmélet az ágyban,

Fáradt testtel a zuhanás pillanatai,

Mára nagyra nõttél és elfelejted,

Hiszékeny álmaid sorsfordító élményeit,

De mindig ridegen életre késztetve,

A kábulat színpadán egykori lesújtó,

Kamaszodó játékaid visszaköszönnek,

A jelen szennyes vigyoraival.

2011. november 5.

Vissza