SOK ÉVE TÁVOL
Fázom.
Hideg, sötét üreg tátong,
A határtalan gonoszság előtt.
Minden kárba vész, ha a becsület,
Elkorcsosul a mihaszna szavak miatt.
Látom, könnyeiddel küzdesz,
Egy borongós vasárnap délután.
A liget fái leveleket hullajtanak,
Kékesfekete hajadra.
Üdvözlégy a jóság birodalmában.
Régen láttam tiszta tekintetedet,
Pillantásaid mámoros játéka,
Mindig elvarázsol.
Köztes dolgok a mihaszna távollét,
Lebilincselő magasztossága.
Tévelyek útján bolyongó,
Keserves rosszullét.
Sok éve távol a fényektől,
Belefáradva a ridegség jótékony pusztításába.
A remény halott, de a porból teremtődik,
Az igazak szava,
És ha minden meghiúsul,
Te akkor is légy önmagad.
2013. április 6.