(Venture)

Adj nekem vakságot,

Hogy lássam a kifinomult érzéseid,

Csapdába csalt örökkévalóságát.

Amikor könnyezve, szomorú szemmel,

Feküdtem sírodon,

És a hideg márványkõ adta vissza,

Csókjaid forró homályát.

Egy képzelet volt agyam tajtékjain,

Hogy belevessem magam az öröm óceánjába,

Tisztelt gondolatokkal elõidézve,

Nem látva a tér lassú mozzanatait.

Annyira szerettem volna mondani dolgokat,

Amikor ott álltál egy sötét folyosó,

Hidegtõl elzárt ajtajánál,

És nem vetted észre, mennyire vakmerõ a lelked,

De most parázna érzések futnak végig,

Kizsigerelt testemen.

Soha sem volt nálad szebb,

Hogy birtokolja szívem kusza érzéseit,

Csendben itt hagyni mindent,

Eltékozolt szerelmi útjainkról.

2010. január 21.

Vissza