Róka koma
2014-12-15 17:43:49 - Ishar
Kategória: Fikció
Ma a blog hagyományaitól eltérően egy fiktív történetet fogok elmesélni. Természetesen én ilyesmit valójában soha nem tennék. Nem vagyok én olyan.
A mese úgy indul, hogy piszkosul ugattak egy este a kutyák. (Milyen kutyák? Na ugye, nincs is kutyám.) A nagy ribillió végül engem is előcsalt a kunyhómból, bár már sötét volt, épp a vacsorán ügyködtem. Vendéget vártam aznap, akit az egyszerűség kedvéért hívjunk csak Máténak. Hallottam rögtön, hogy a két kutya a nyulak kifutója mellett ugat veszettül, futottam rögtön. Igen, ebben a valós elemeket csak elvétve tartalmazó történetben se ketrecben tartom a nyulaimat.
Először mérges is voltam a kutyákra, gondoltam csak a nyulakat piszkálják, de gyanús volt, hogy a szokásosnál lényegesen jobban fel vannak pörögve. Na mondom, ha egy róka elvitt egy nyulat, megnézhetem magam. Mit sem sejtve bementem a kifutóba, az acsarkodó kutyákat kint hagytam. Sorra néztem végig a nyúlüregeket.
- Á, a nagy fehér anyanyúl megvan, akkor nagy gond nincs - gondoltam
Haladtam szépen tovább az üregeken, üres, üres, üres. Hát ha a kis csoffadt nyulat el is vitte valami, azért nagyon nem kár. Amint az utolsó fedelet is felemeltem, láttam, hogy valami mozog bent, ami nyúlnak nagy, meg a szőre is olyan furcsa volt.
- Morzsa kutya? - kérdeztem
Erre felém fordult egy szép nagy rókafej. Csaptam is rá rögtön a fedelet, a következő mozdulattal pedig rázártam a nyulak bejáratát is. A fedélre gyorsan rá is raktam két szép nagy követ, biztos amit biztos. Na, róka koma, erre ráfaragtál! Rögtön hívtam Ádámot is, aki épp a faluban volt korrepetálni.
- Szia, baj van? - kérdezte - Fél óra, és otthon vagyok.
- Rókát fogtam!
- Egy rókát? Hogyan?
Vázoltam neki a helyzetet. Most pedig vulgárisnak kell lennem, mert a történet egyszerűen megköveteli.
- Agyonbasszuk vasvillával.
- Megvárjalak?
- Mindjárt megyek, a lányka már mindent tud úgyis.
Mire aztán Ádám megérkezett, befutott Máté is. Városi gyerekként talán nem ilyen esti programra számított, de jót röhögött az egészen, és megígérte, hogy a világítást azért vállalja. Bementünk egy teára a hidegről, és szépen bevártuk Ádámot.
Amikor ismét kimentünk, váratlan látvány fogadott: a kövek legurítva, fedél félreborulva.
- Ó, elment... ezt nem gondoltam volna. - mondtam - Biztos voltam benne, hogy elég nehéz köveket raktam rá.
- Azért én kinyitom a csövet, világíts bele, hátha ott van.
- Hát jó, de kétlem, hogy...
- OTT A RÓKA!
- SZÚRJ! SZÚRJ MÁR!
Hát igen, a róka ott volt. A kutyák miatt kijönni nem mert, hiába mozdította ki a fedelet, inkább megbújt a csőben. Vesztére. Ahogy kihátrált, Ádám a kezében tartott vasvillával átszúrta. Ezzel a mozdulattal földhöz is szegezte az állatot, Máté szerint ez lehetett az a pont, ahol a róka elkönyvelhette magában, hogy szar napja van.
Hogy ne szenvedjen, Ádám a másik kezében tartott villával is ledöfte, de még ez után is mozgott. Az elsőt ki nem húzva a második villával újra és újra megszúrta, vagy háromszor. Még a feje is belekerült a szórásba, igazából még az egyik kutya orra is (ha létezne, már jobban lenne) Ráadásul a villának ugye négy ága van - ez testvérek között is 16 lyukat jelentett Vuk bőrén. Hiába.
- Add, majd én - szóltam közbe
Felemeltem a vasvillát, céloztam, és át is küldtem a szemén keresztül. Mind a hárman egyetértettünk abban, hogy ezt tuti nem élte túl. Kiemeltük a rókát az üregből, kihúztuk belőle a villákat, az meg felkelt és elsétált. Egy pillanatig nem tértünk magunkhoz a döbbenettől, a kutyák annál inkább.
Mind a kettő rávetette magát a rókára, tépték, harapták ahol érték. A kicsi, foxi-szerű jobban ráérzett a dologra, de méreténél fogva nem sok kárt tudott benne tenni. A félhalott rókával ránézésre döntetlenre állt a meccs: a kutya fogja a rókát, róka fogja a kutyát, Ádám meg rugdossa a rókát, hiszen szúrni nem mer egyikünk se.
A helyzetet a nagy melák kutya döntötte el. Először a gerincénél fogva rázta a rókát (a rajta lógó másik kutyával együtt), de hamar megjött az esze, és fogást váltott. Amint rájött, hogy a torkánál fogni célszerűbb, az egész nem tartott sokáig. Róka koma végül kiszenvedett, bár nem adta olcsón a bőrét.
Nem egy fair harci helyzet, két vasvillás ember meg két kutya egy darab róka ellen, de meglepő, mennyire szoros bír lenni a dolog végül.
Az egészből természetesen egy szó sem igaz.
Képünk illusztráció
Komment (2)