Harc a bürokráciával
2015-02-16 19:38:13 - Ishar
Kategória: Biznisz
Újabb menet az évek óta tartó küzdelemben.
Elég nehezen tudja feldolgozni az államigazgatás azt, hogy egy szántó besorolású földterületre felhúztam egy nádfedeles kunyhót, ebben élek, és sehova nem járok nyolc órában dolgozni.
Ez elég sok ponton képes érdekes helyzetet teremteni, például az áfán kívül bármivel elég nehéz engem megadóztatni, hiszen három zsák kukoricáért voltam dolgozni, az állatartásom haszna pedig négy tojás. A NAV-nál tudtommal nem vesznek át kukoricát és tojást fizetőeszközként, úgyhogy általában a meg nem támadási szerződés tökéletesen megfelelt mindkettőnknek.
A NAV ma felrúgta ezt. Valakinek feltűnt, hogy jó ideje nincs állandómunkahelyem, tehát a TB-t se fizette senki. Fizetnem kellett volna persze magamnak, hiszen ez olyan kötelező ebben az országban, mint a levegővétel, de nem tettem. Mondjuk orvosnál se voltam 15 éve, de ez nyilván senkit se érdekel. Egyetlen egészségüggyel kapcsolatos kiadásom a szemüvegem, ha eltörök egyet, ehhez meg a TB soha egy fillérrel nem járult hozzá, úgyhogy részemről nem érzem úgy, hogy bármelyikünk tartozna a másiknak.
Ők persze máshogy gondolják, kaptam is dörgedelmes levelet. Persze pénz kéne nekik, de ehhez még lesz egy-két szavam. Van ugyanis néhány ütőkártya a kezemben:
- Kérésre lehet, hogy állja az önkormányzat
- Technikailag munkanélküli vagyok (ezzel egy év ingyen tud lenni, ha bejelentem)
- Jelenleg be vagyok jelentve az egyik falubeli házba, de pillanatok alatt hajléktalanná tudok válni
- Simán csak le is szarhatom az egészet
Alighanem ezek együttes bevetése lesz a nyerő. Valami azt súgja, állambácsi bajban lesz, ha nincs cím, ahova ezeket a szerelmes leveleket küldözgetni lehet.
Értem én, TB nélkül nem látnak el, de azzal se, úgyhogy aligha számít. Értem én azt is, hogy kötelező. Értem én, de leszarom.
Élet a kunyhóban
2015-02-10 20:27:31 - Ishar
Kategória: Beszámoló
Már elég régóta élek idekint, úgyhogy ideje lassan megírni, hogy milyen is a kecó. Először is, ismétlés a tudás anyja: a kunyhóm alapterülete 15 négyzetméter, plusz kb 4 négyzetméter előtér, ami inkább kint mint bent. A padló gyalult (de nem kezelt) fenyődeszka, a \"fal\" vályoggal betapasztott vesszőfonat. Kb egy méterrel vagyok a föld szintje alatt. A fejem fölött saját készítésű nádtető van, ezt belülről deszkáztam, hogy ne potyogjon be állandóan a kosz. A fűtésről egy régi vaskályha gondoskodik, a füst egy kályacsövön távozik. Közmű semmi nincs, az áramot néhány napelem biztosítja úgy-ahogy. Lássuk, ezek a dolgok hogy szuperáltak eddig!
Először is, a legnagyobb félelmem, a pára abszolút nem gond. Főzök, fürdök bent, de nyomát se láttam semmi penésznek. Eredetileg attól tartottam, hogy gond lehet ebből, mivel a föld alatt vagyok, de úgy tűnik, ez nem probléma egyáltalán. Gyanítom, ebben szerepe van a fafűtésnek (ami szárít), és a jól szellőző nyílászáróimnak és nádtetőmnek.
Na igen, a szellőzés. Az kicsit túlságosan is jó. Nádtetővel egy légtérben élni nem biztos, hogy a legjobb ötlet. Ha elválaszt tőle egy födém, tökéletes, a beázástól soha nem tartottam, de a szél bizony utat talál magának a szálak között. Igazán durva viharnak kell lenni, hogy ebből közvetlenül is érezzek valamit, bár már előfordult, hogy meglibbent a függöny bent, azért az nem túl jó jel. A gond viszont nem ez, inkább az, hogy gyorsan kihűl a lakás. Favágó ismerősöm szerint ugyan bejön a hideg, de ez nem baj, mert a túloldalon ki is megy. Igazi humorzsákokkal vagyok körülvéve.
Hideg, az bír lenni. A negatív csúcs eddig idebent +4 fok, amikor korán feküdtem le, csillagos volt az ég, szél volt, és hajnalban kint lehetett vagy -16. Ez szélsőségesen béna érték, négy fokban már begyújtani is rossz érzés. Általában ha nem kelek fel éjszaka rakni a tűzre, reggelre olyan 8-13 fok van bent.
Fagy valószínűleg nem tudna kialakulni idebent, ahhoz talán elég mélyen vagyok már így is.
Okoskodó emberek időnként hozzám vágják, hogy naná, nem tud bent fagyni, hiszen 80 centi a fagyhatár. Igen, az építészek szeretnek ezzel a számmal dobálózni, de itt muszáj tennem egy kis kitérőt, mert úgy látom, sokan nem értik, mi ez a fagyhatár. 80 centi mélyre szokás rakni a vízcsöveket és hasonlókat, mert ott garantáltan nincs fagy. Ja, de ha a talaj 80 centi vastagon átfagy, már régen rossz - errefelé a -15-18 fokokban kb 10 centi vastagon bír átfagyni a föld. A föld. Ha én ások egy 80 centi mély gödröt, amit nem fedek le ismét földdel, abban bizony pont ugyanolyan fagy lesz, mint a talajon. A világháborús lövészárkokban talán nem fagytak meg emberek? Na ugye.
Marha sokat kéne ahhoz lemenni, hogy tényleg ne fagyjon soha. A kútban pl olyan 8-10 fok lehet, de kicsit strapás lenne olyan mélyen lakni.
Meleg legalább könnyen lesz. Lehet játszani a szigeteléssel, száraz keményfával, trükkös kályhákkal, egyebekkel, de ki merem jelenteni, hogy igazán a légköbméter számít. Itt vagyok én, ócska nyílászárókkal, huzatos tetővel, vizes nyárfával, egy ócska kis teatűzhellyel. És 25 fok van, tűzifa meg alig fogy.
Kémény nem ártana a nem túl távoli jövőben. Jó-jó, működik ez a kályhacső, de elég sűrűn kell pucolni (fűtési szezonban havonta egyszer minimum), és begyújtani is lehetne könnyebb. Alapvetően nem hülyeség a kémény, csak azt sajnos muszáj téglából építeni. Majd egyszer.
Nyári meleg viszont abszolút nincs. Ebből a szempontból a nádtető csillagos ötössel vizsgázott. Kint lehet akármilyen vaddisznó meleg, idebent 20-22 foknál melegebb csak akkor van, ha befűtök. Úgy alszom nyáron, mint a tej.
Egy kicsit se hiányzik a közüzemi víz. Fürdőszoba jó lenne, de nem a magától folyó víz miatt, hanem azért, mert béna egy lavórban mosakodni. Amúgy tényleg nincs különbség aközött, hogy egy zuhanyrózsát, vagy egy teáskancsót tartok magam fölé. Néhány liter vízben tökéletesen le tudok fürdeni.
Rázósabb kérdés az áram. Momentán van, mert van most egy webes melóm, és emiatt behordom az akksit tölteni a faluba. De ha nem vinném be tölteni, még most is necces lenne, bár már nem annyira, mint december végén. Azért most már hosszabbak a nappalok.
A közelmúltban átéltem egy kisebb áram-válságot, ugyanis sorra beadták a kulcsot a 12 voltos laptoptöltőim. Ezek eredetileg autós töltők, 4-12 ezer forintokért vásároltak őket, szóval a gagyitól a minőségi kategóriáig tényleg kipróbáltam mindent. A legjobban a Trust univerzális töltője vált be, az majdnem egy évig bírta. Az összes többi piszok gyorsan meghalt. Momentán ott tartok, hogy kikötöttem a 12 voltos konnektort, behoztam az invertert, és piszok veszteségesen 220 voltról laptopozok. Egyszerűen nem lehet kapni hosszabb távon is megbízható 12 voltos töltőt. Ezeket arra árulják, hogy egyszer-kétszer feltöltsd a kocsiban a laptopot, nem arra, hogy valaki napi 8-10 órát dolgozzon vele. Egyébként a 220 végülis kapóra jött, mivel nemrég ejtettem vízbe a telefonom, az újhoz meg nincs is 12 voltos töltőm.
Felemás érzéseim vannak a padlóval kapcsolatban. Nagyrészt saját magam miatt, ugyanis olyan mocskos, hogy az valami borzalom. Nem kéne cipővel bemászkálni, de azért valószínűleg segítene valamit a dolgon, ha le lenne kezelve. Lehet, hogy nyáron sort kerítek rá, ha nem is lakkozni, de valami lenolajkencével vagy hasonlóval érdemes lenne védeni. Amúgy soha jobbat a sima fenyődeszkánál, viszonylag olcsó, nem túl kemény, meleg, és nem hangos.
Ha általános tanulságot kéne levonnom, azt mondanám, a kunyhó élhető. A nád alá behúzott fóliával ki lehetne védeni a szelet gyakorlatilag teljesen, de én nem merném megcsinálni. Szerintem úgy már bejönne a penész. Ezen kívül kell kémény, a padlót jó volna valamivel lekezelni, na meg gyakrabban takarítani. Kb ennyi, egy fürdőszoba meg egy külön konyha még nem ártana, de végül is el lehet lenni nélkülük.
Most úgy látom, gyakorlatilag bármeddig el lehet lakni egy ilyenben.