Ünnepek idején

2016-01-01 19:59:41 - Ishar
Kategória: Beszámoló

Arra gondoltam, megosztom, hogy ünneplünk idekint a tanyán. Sokan nem értik, hogy lehet az ilyesmit összeegyeztetni az állattartással, hogy nincs belőle családi sértődés, meg egyáltalán, bizonyára nagyon rossz itt a mezőn ilyen latyakos/hideg/sötét időben. Nosza, lássuk, milyen rossz!



Először is, mintegy előételként, hivatalosak voltunk egy napfordulós ünnepségre kedves barátainknál, egy nem túl közeli, itt most meg nem nevezett településen, december 21-én. Ez azért érdekes, mert a meghívás mindkettőnknek szólt, és ugye itt jön az a kérdés, hogy az állatokkal mi lesz. Mi lenne? Ellátjuk őket sötétedés előtt, azaz kb délután fél ötig, aztán megvonjuk a vállunkat, beszállunk az autóba, és hajnalig mehet az ereszdelahajam. Ami adott esetben egy jó kis tábortüzezést, és egy pórul járt kos elfogyasztását jelentette. Éjfélkor haza kell vezetni, na bumm. Ilyet azért mások is csinálnak.

A karácsony már keményebb dió, ez tény. Némi tervezést igényel, hiszen napokig tényleg nem hiányozhatunk innen mindketten. Az évek óta működő rendszer az, hogy én hazamegyek amikor jól esik (idén 23-án, némi udvarlási indokkal - emiatt néhány száz kilométeres kitérővel), a lényeg, hogy 25-én nap közben érjek vissza, és tudjam átadni az autót. Innentől Ádámé a pálya, 25-én elmegy, és hazajön, amikor jól esik. Idén ez 27-e este volt.

Mire elég ennyi idő? Hát, először is beugrottam a közeli Miskolcra (oda-vissza hat óra, semmi az), ahol a virág, az ajándék, és némi együtt töltött idő mellett még arra is sikerült időt szakítani, hogy meglátogassam egy régi miskolci barátomat. Aztán haza Budapestre, kis nagymamázás után családi ebéddel édesanyáméknál, 24-én. A szentestét pedig édesapáméknál zártam, már Százhalombattán. Másnap nem kellett túl korán kelni, végiglátogattam átlagos mennyiségűnek számító, de átlagosnál földrajzilag szétszórtabb embereket. 25-én nem keltem túl korán, szép, ráérős tempóban hazaértem ebédre, és átadtam a kocsikulcsot, innentől egyedül maradtam pár napra.

Először is, a kunyhóba kell egy jelképes karácsonyfa.



Idén kicsit rossz volt a szemmértékem, általában akkorát állítok, hogy a csúcsa elérje a tetőt. Gyerekkoromban sokszor kis fánk volt, és ez engem mindig zavart, szerintem a karácsony akkor az igazi, ha szép, nagy fa díszíti a szobát, és ontja magából azt az utánozhatatlan illatot, amit csak a frissen kivágott fiatal fenyőfák árasztanak magukból. Ez már a harmadik karácsonyom a kunyhóban, de minden alkalommal kicsit elérzékenyülök, amikor behozom a fát. A saját kis otthonom. A saját karácsonyfám, amit én választok ki, én díszítek fel, én rakom rá a csúcsot, egyáltalán, egy kézzel fogható jelképe annak, hogy a magam ura vagyok.

Egyre több műfenyőt látok, sokan praktikus okokból, mások spórolásból, megint mások környezetvédelmi szándékkal döntenek emellett. Az egyszerűsítéssel és az anyagiakkal nem tudok vitatkozni, de a természet érdekeivel vitatkozni nettó ostobaság. Azokat a fákat direkt azért ültetik, hogy karácsonyfa legyen belőlük. Ha többek között nekem nem lenne rá igényem, el se ültették volna. Mi több, ennek az iparágnak köszönhetően újabb területeket borít (fiatal) erdő: karácsonyfa minden évben kell, úgyhogy egy darabig zöld marad az az ültetvény.
Arról meg hadd ne nyissunk vitát, hogy egy 6000 év alatt lebomló polietilén fa mennyire környezetbarát.

Idén, hosszú idő óta először, kis szilveszteri mulatságot is tartottunk. Alapvetően otthonülő típus vagyok, az éjszakába nyúló bulizás soha nem vonzott. Most viszont itt rohangált egy csomó kismalac, barátaink meg akadnak, bőven elegen ahhoz, hogy ezt a kettőt összehozzuk.



Nyílt tűz fölött akartuk eredetileg megforgatni, aztán végül beraktuk a kerámiaégető kemencébe. A belsejét kitömtük almával, sütés előtt pár nappal már le volt vágva és be volt fűszerezve. Szép nagy malac volt, kizsigerelve is megvolt vagy tíz kiló, ötünkre ez bőven sok is volt. Degeszre ettük magunkat, aggregátorról beüzemeltük az évek óta porosodó hangfalunkat, éjfélig társasoztunk, beszélgettünk, általában, tök jól éreztük magunkat.

Igen, ma reggel meg -18 fok volt kint etetésnél. Ezek után - kit érdekel?

Komment (2)