Száraz hőmérséklet: megmérjük a helyiség hőmérsékletét.

A nedves hőmérséklet: a hőmérő érzékelőjét nedves gézzel burkoljuk. Erről a víz annál intenzívebben párolog, minél kisebb a levegő nedvességtartalma. A párolgás hőt von el a hőmérő érzékelőjéről, vagyis: minél intenzívebb a párolgás, annál alacsonyabb a "nedves" hőmérséklet.

Ha két, egymás mellett elhelyezett hőmérőt használunk, akkor hőmérő egyikéről a szokványos száraz, a másikról a nedves hőmérsékletet olvassuk le. A kettő különbsége jellemző a levegő nedvességtartalmára.

(Nagyobb különbség, szárazabb levegőt jelent. Egyenlő hőmérsékletek esetén a levegő telített - a rel. nedvességtartalom = 100% -, hiszen ekkor a párolgás és a kondenzáció dinamikus egyensúlyban van, vagyis nem nő tovább a levegőben levő vízgőz mennyisége. A rel. nedvességtartalom tehát nem azt adja meg, hogy a levegő egységnyi térfogatában mennyi víz található, hanem csak arról kaphatunk képet, hogy az adott levegő milyen "távol" van a telítettség állapotától. Látható, hogy a levegő rel. nedvességtartalmát a legegyszerűbben melegítéssel tudjuk csökkenteni.- A levegőben levő vízgőz mennyiségét a levegő absz. nedvességtartalma mutatja meg.)

Pl.: száraz hőmérséklet: 28°C, nedves hőmérséklet: 22°C, rel. nedvességtartalom: 59%

A Moller-féle diagramon szemléltetve:

t_sz= száraz hőmérséklet, t_n= nedves hőmérséklet, t_h= harmatpont

Letölthető Képlettár

Papp László