Párduc-ÉKT

Akkor a következő téma mi lesz ??

A krokodilok???

Még ezt se fejeztem be, de ahoz kell majd még gyűjtenem anyagot.

_________________


Egység, Kötelesség, Végzet!

Jól van naaaa,látod milyen szorgalmasan jövök tanulni Tőled

Megtaláltam a keresett anyagot, amit tegnap még nem. Szóval akkor jöjjön az egyik kígyó részletesebb bemutatása.

_________________


Egység, Kötelesség, Végzet!

Zöld Fapiton
(más néven Smaragdzöld Fapiton vagy Smaragdzöld Piton)

Morelia viridis
(Régebben Chondropython viridis)

(A kis képek kattinthatóak)

Párhuzamos Evolúció

Nagyon kevés olyan kígyófajt találunk a Földön, melyek különböző kontinenseken élnek, ám ennek ellenére külső megjelenésükben, életmódjukban azonosak. Kitűnő példa erre a kutyafejű boa (Corallus caninus), és a zöld fapiton esete.



Balra a Zöld Fapiton, tőle jobbra a megszólalásig hasonló Kutyafejű Boa. Különbségeik: A fapiton fején kisebbek a pikkelyek és kevesebb a hőérzékelő gödre. Neki az ajakpajzsokban van, míg a boának az ajakpajzsok között. Illetve a piton tojásrakó, míg a boa elevenszülő

Elterjedés:

Ausztrália északkeleti részén (York félsziget), valamint Új-Guinea trópusi esőerdeiben, a bokrokon, illetve a fákon élnek.

Jellemzők



Testük keresztmetszete ovális - magasabb, mint amilyen széles - rendkívül jól alkalmazkodott a falakó életmódra. Rövid, széles fejükön, mely jól elkülönül a nyaktól, apró pikkelyek helyezkednek el. Szemük függőleges pupillája éjszakai aktivitására utal. Hőérzékelő gödrei a felső ajakpajzson találhatók, számuk sokkal kevesebb, mint a kutyafejű boák esetében, ennek ellenére a 0,001 °C hőmérséklet különbséget is érzékelni tudják. Áldozatukat a felső állcsonton és alsó álkapcson elhelyezkedő, megnagyobbodott fogaikkal ragadják meg, majd villámgyorsan rátekerednek és megfojtják zsákmányukat. A kifejlett egyedek testének alapszíne smaragdzöld, a hátoldalon szabálytalan, fehér foltsorból álló szalagminta díszítéssel. Egyes példányok esetében a foltokat kékes tónusú szegély határolja. A fej oldalain a száj vonalában világoszöld sáv húzódik. Nagyon ritkán találkozhatunk világoskék, vagy sárga egyedekkel is.
A kifejlett állatok hosszúsága 140-190 centiméter, de előfordult már 250 centiméter példány is.



Jól láthatóak nagy fogai

Terráriumi tartásuk:



Mivel a fapitonok szinte sohasem ereszkednek le a talajra, tartásukra magas építésű terrárium szükséges. Ennek minimális mérete 80×80×120 centiméter legyen. A hímek agresszív viselkedése miatt, a terráriumban csak egy hím példányt helyezzünk el. A tartóedény fenéklapját 5-8 centiméter vastagságban takarjuk le erdei föld-tőzeg keverékével, enyhén nedves kókuszrosttal. A kéreg zúzalék nem alkalmas, mivel a nedvességet nem tudja tárolni. A zöld fapitonok idejük nagy részét egy faágra tekeredve, pihenéssel töltik, ezért elengedhetetlen berendezési tárgy néhány erősebb, elágazó faág, és egy nagyobb vizesedény. A terrárium levegőjének átlaghőmérséklete nappal 27-30 °C, éjjel 1-2 fokkal kevesebb legyen. A magas páratartalmat (85-90%) többszöri, langyos vízzel történő permetezéssel biztosíthatjuk. Életterükből adódóan - lombkorona szint - a szórt fényt kedvelik, napi 12-14 órás megvilágítási időtartamban. Ezt az igényt egy 40 Watt teljesítményű neoncső bőségesen fedezi.

A késő délutáni, esti órákban felélénkülnek, és aktívan keresik áldozatukat. Táplálékként egeret, patkányt, hörcsögöt kínáljunk fel, de a különböző madarakat (veréb, naposcsibe, galamb) sokkal szívesebben vadásszák le. Előfordulnak válogatós egyedek is, melyek csak egyféle eleséget fogyasztanak. Nagy türelemmel és kitartással azonban előfordul, hogy átszoknak a megszokott eleségfélékre. Vannak ellenben igen falánk példányok is, akiknél fokozottan kell figyelnünk az elhízás veszélyeire. Általánosságban elmondható, hogy egy jó kondícióban lévő kígyót hetente egy alkalommal etessük meg.

Szaporítása:


Most kikelő aprócska Fapitonok

A szaporodási kedv növeléséhez, és a megfelelő tenyésztési eredményhez elengedhetetlen a kígyók néhány hónapos pihentetése. Ekkor az állatokat 14-18 °C hőmérsékleten, napi 8 órás megvilágítási ideig “teleltetjük”. Ez alatt a hűvösebb időszak alatt a kígyókat ne etessük, de friss vízről mindig gondoskodjunk. Február végén a hőmérsékletet és a megvilágítás idejét fokozatosan emeljük fel a normál értékekre.

Ha szerencsénk van, március végén, április elején a hímek udvarolni kezdenek, és általában az esti órákban megtörténik a párzás, mely akár 7-10 órán keresztül is eltarthat. A kopuláció után néhány héttel, helyezzünk el a faágak közé, egy enyhén nedves tőzeggel töltött edényt. 110-120 nappal a párzást követően a nőstények ebbe az edénybe rakják le fehér színű tojásaikat. Számuk 8-12 darab között változik. Megfelelő körülmények között a nőstények a tojások köré tekeredve "kotlanak". Keltetőbe téve azonban sokkal jobb eredményeket érhetünk el. Ekkor 28-29 °C mellett 55-65 nap alatt bújnak ki, a 28-30 centiméter hosszúságú, 10 gramm súlyú fiatal kígyók. Két-háromhetesen vedlenek le először, ezután kínáljuk meg őket újszülött egérrel. Többségük magától elkezd táplálkozni, azokat az egyedeket pedig, akik visszautasítják az eleséget meg kell "tömni". Színezetük egyáltalán nem hasonlít szüleikéhez. Életük első 6-8 hónapjában citromsárga, narancssárga, vagy vörösesbarna tónusúak, és csak 1,5-2 évesen változnak át zöld színűre.

Természetvédelmi helyzete, szükséges engedélyek:



A Washingtoni Egyezmény II. függelékébe tartozó, CITES B-s faj.
Tartásához nem kell külön engedély, de bejelntésköteles, amit a régió CITES központjának kell bejelnteni (hasonlóan a Királypitonhoz). Engedély csak az országok közötti mozgatásához kell. Illetve a CITES engedély az állat eredetét igazolja (hogy nem-e illegális befogásból való).

Egyéb érdekességek:

Származás alapján a hüllőtartók és tenyésztők két csoportját különítik el e fajnak: Az Arut ás a Sorongot. A Sorongnak kék csíkja és foljai lehetnek és viszonylag agresszívebb vérmérsékletű, míg az Aru nyugodtabb és kevesenn foltja, csíkja van és sokszor az se kék. Persze ez se mérvadó, kivételek mindig vannak, mivel ezek nem alfajok csak külön populációk.

A nőstény ha megtemékenyül és a tojások kezdenek kialakulni a szervezetében, akkor zöldeskékre vált.


Tojásait melengető nőstény


Kék és Zöld egy ágon

Aru Zöld Fapiton:



Kék változat:



Sárga változat:



Fiatal (Aru):



Sorong Zöld Fapiton:



Videók:

Fapiton feltekeredik
Zöld Fapiton bekebelezik egy madarat
Két pihenő Fapiton
A jellegzetes rugóként kivágodó nyak mozdulata és a zsákmányra tekeredés
A zsákmányt féregszerűen mozgó farkával csalogató Sorong bébi

Megjegyzés: Szerintem gyönyörű állat. Egyszer remélem nekem is lehet kék és zöld is. Esetleg még egy sárga is. A tenyésztett morphok nem tetszenek, én sokat csak "hányás színűnek" hívok.

_________________


Egység, Kötelesség, Végzet!

Tigrispitonok

(Python molurus, de valószínű két fajra lesz osztva)

Megjegyzés: Ez a faj és alfajai elés sok vitát váltanak ki a gyakorlott terraristák körében. A Szallagos Tigrispitonnak (Python molurus bivittatus) például rednkívül sokan megadnák a faji rangot, lévén a szeme alatti pikkelyek oszottak és nem simák, mint a törzsalaknak. A színe is más és az ő maximumuk nagyobb, néha hét méter, míg a törzsalak (Python molurus molurus) az öt métert éri csak el (azt se olyan sokszor). A Python bivittatus faji rang már csak azét is kézenfekvőbb, mert kis szigeti törpepopulációit már most is alfajnak tekintik a tenyésztők, hüllőszakértők. Ennek az alfajnak a Python bivittatus progschai nevet adnák. Az Indiai Tigrispiton (Python molurus molurus) maradna ebben a formában, de a faj másik alfaja a Python molurus pimbura, azaz a Ceyloni Tigrispiton kerülne. Tehát indokolt a két törpe populáció alfajra emelése, a mostani két alfajnak pedig a fajra emelélse.
Én speciel azok közé tartozok akik ezt a felosztást támogatják, mert azért vannak különbségek a törpe nem törpe dolog alapján illetve a halványabb minta és pikkelykülönbség sem elhanyagolható a mostani két alfajnál. Így én ebben a felosztásban fogom bemutatni a fajokat, ám a tartási leírásnál (netről lesz) az egyszerűség kedvéért a régi felosztás lesz olvasható.

Idézek:




Ceyloni Tigrispiton (Python molurus pimbura)








Törpe Szallagos Tigrispiton (Python bivittatus progschai)








Szallagos Tigrispiton vagy Burmai Tigrispiton (Python bivittatus bivittatus)









(Ez a kép tökéletesen érzékelteti, hogy nem épp apró kígyóról van szó...)


Indiai Tigrispiton (Python molurus molurus)








A különbségek képeken:

A Molurusok

és

A bivittatusok

és (albínó)

Látszik a pikkelyek más elhelyezkedése és a színezet különbsége az Indiai és a Szallagosok között, de a Ceyloni és Törpe Szallagos is megkülönböztethető.



Elterjedés:

Ennek az impozáns méretű és színezetű kígyónak az alfajai Indiában, Dél-Kínában, a Maláj félszigeten, Indokinában, Indonéziában és Sri Lankán fordulnak elő.


Leírás:

Nagytermetű, robosztus testű kígyó. A faj törzsalakja a világos tigrispiton (Python molurus molurus), India nyugati részén, Pakisztánban és Nepálban honos. Elterjedési területére utaló angol neve után néha indiai pitonként is emlegetik. Alapszíne a másik alfajénál világosabb, mintázata inkább barnás tónusú, foltjait nem szegélyezi sötét sáv. Legnagyobb példányai is alig érik el az 5 méteres hosszúságot. Élőhelyeinek fokozott beszűkülése miatt természetes állománya vészesen megritkult, ezért ez az alfaj a Washingtoni Egyezmény I. függelékébe tartozik. Minden egyes példányt jelenteni kell a Környezetvédelmi Minisztérium Természetvédelmi Hivatalának, és az országba történő behozatalhoz is előzetes természetvédelmi engedély szükséges. A sötétebb alfaj, a szalagos tigriskígyó (Python molurus bivittatus) Burmában, Kína déli részén, Indokinában, Hainan, Borneó, Celebesz, Jáva és Szumbava szigetén honos. A fej alapszíne krémszín és mogyoróbarna között változhat. A has világos, általában sárgásfehér vagy szürke. Akárcsak a törzsalaknál, az orrnyílástól a szemen keresztül sötét csík húzódik a szájszögletig, a fejtetőn pedig jellegzetes Y minta látható. A mintázat sötét szegélyű foltjai a háton nagyobbak, az állat oldala felé haladva egyre kisebbek. Testhossza 6-7 méter is lehet, a terráriumi példányok azonban rendszerint csak a 3,5-4,5 méteres hosszúságot érik el. Az alfaj színezete és mintázata szélsőségesen változatos, ezért az alfajok biztos elkülönítése csak az ajak feletti pajzsok alapján lehetséges. Ezek ugyanis a törzsalaknál egy, a szalagos tigrispitonnál pedig két sorba rendeződnek.


Terráriumi tartás:

Terráriumi tartás szempontjából gyakorlatilag csak a szalagos tigrispiton (Python molurus bivittatus) jöhet szóba /általam intézett javítás: manapság már egy Indiai sem elérhetetlen terrarista körökben, csak sokat kell keresni és kellenek jó tenyésztői kapcsolatok/. Ez az alfaj a Washingtoni Egyezmény II. függelékébe tartozik. Minden példány tartásához CITES engedély (tenyésztői bizonylat, vagy honosított CITES engedély) szükséges, a bejelentési kötelezettség azonban csak a tenyészetekre vonatkozik. A veszélyes állatokról szóló 8/1999. KöM-FVM-NKÖM-BM együttes rendelet a tigrispitont, mint nagytestű óriáskígyót veszélyes fajjá nyilvánította, ezért tartásához nem csak az önkormányzat, hanem a területileg illetékes természetvédelmi szerv engedélye is szükséges. A jogszabály előírása szerint az egy-egyed elhelyezéséhez szükséges terrárium hosszának legalább az állat testhosszával azonosnak, szélességének ennek a felének, magasságának pedig szintén egy testhossznyinak, de legfeljebb két méternek kell lennie /szerk.: Egyébként a szabály több ponton betarthatatlan, csak nálunk ilyen, külföldön szigorú, de batartható. Egyébként meg körübelül az ötéves kispistike írta, mert a Hog-szigeti boa (Boa constrictor imperator) a maga alig másfél méterével veszélyes fenevad, míg egy 3 vagy 3,5 méter hosszú, hajlott fogú, agresszív sárga anakonda (Eunectes notaeus) nem. Ami nem mellesleg elég csúnyán tud harapni.../ Az alapterület további egyedek tartása esetén 20%-kal növelendő. A törvény nem hagyható figyelmen kívül, annak ellenére, hogy az általános tapasztalat szerint a tigrispiton, akárcsak a többi óriáskígyók ennél lényegesen kisebb terráriumban is tarthatók. Tenyésztési szándék esetén mindenképpen célszerű az állatok kifejletkori testhosszával megegyező, vagy ha lehetséges azt meghaladó hosszúságú terráriumot készíteni, mivel az állatok teljes kiegyenesedésének lehetősége megkönnyíti a sikeres párzást.

Amennyiben elszántuk magunkat ezeknek a lenyűgöző állatoknak a tartására, készüljünk fel a „legrosszabbra”. A kezdetben „gumicsővastag” bájos kis újszülöttek néhány év alatt brutális méretű óriásokká nőnek. Egy kifejlett, 4-5 méteres pár számára már nem is terráriumra, hanem inkább egy külön helyiségre van szükség. Ezt kialakíthatjuk egy fél szobából – ez arra is jó, hogy rokonaink dühét magunkra zúdítsuk ( ) -, amelyet az ajtó felőli részen plafonig beüvegezhetünk. Ezután az egészet betelepítjük sziklákkal, tuskókkal és karvastag faágakkal. De ha mégsem ezt az ésszerű megoldást választjuk, akkor is hatalmas férőhelyet kell biztosítanunk, amely majdnem akkora részt elfoglal a lakásból, mintha a szobát áldoztuk volna fel erre a célra. A fából készült űvegelejű, vitrines megoldással nyíló terrárium legalább 300*200*150 cm-es legyen, amelynek az aljából egy részt előre kivághatunk, ide helyezhetjük be a kiemelhető műanyag fürdőmedencét. Ekkora lakosztály világítására és fűtésére már 250 W-os infralámpát szükséges használnunk. Nappalra 27-32, éjszakára 20-24 C°-ot biztosítsunk. A talaj lehet tőzeg és ezzel kevert erdei föld, dekorációként pedig egy-két kellően rögzített vastag faágat helyezhetünk el. Állataink táplálására elsősorban patkányt, nyulat, csirkét, esetleg kismalacot használhatunk. Még teljesen szelíd példányok esetében is különösen figyeljünk az etetésnél, nehogy izgalmi állapotban lévő kedvenceink gyűrűbe rántsanak minket. Természetesen magukat a kígyókat is válasszuk szét a „vacsoraosztásnál”. Felnőtt óriáskígyóinkat lehetőleg ne etessük túl, mert a mozgáshiány miatt hajlamosak az elhízásra, ami keringési zavarokat, majd pusztulást okozhat. A vízmedence alapvető berendezési tárgy, nem hiányozhat a terráriumból. Méretét úgy kell megválasztani, hogy a kígyó összetekeredve beleférjen, a vízoszlop pedig az állatot ellepje. Kisebb példányok esetén még lehet kivehető is, kifejlett egyedek esetén azonban célszerű leereszthető csappal ellátott, beépített medencét készíteni. Jól beválnak erre a célra a zuhanytálcák, vagy a nagyméretű mosogató medencék. A víz tisztaságára fokozottan kell ügyelni, mert a medence egyszerre szolgál itató és fürdő edényül, a belemászó állatok pedig az aljzatot belehordják, sőt nemritkán ide is ürítenek. A medence szerepe nem elhanyagolható a megfelelő páratartalom biztosításában sem. A világítást napi 10-14 órán át kell üzemben tartani. Kivételt képez ez alól a párzásra való felkészülést célzó 2-3 hónapos nyugalmi időszak, amikor a napi megvilágítást jelentősen le kell rövidíteni és a hőmérsékletet 20-23 C°-ra kell csökkenteni. Ilyenkor elegendő a természetes nappali fény.


Szaporítás:

Noha a 28-30 C°-os nappali és 5-8 fokkal alacsonyabb éjszakai hőmérséklet általában ajánlható, az elterjedési terület északi részéről származó állatok párzási aktivitására serkentőleg hat a 6-10 hétig 18-20 C°-on, megvilágítás nélkül végzett teleltetés. Más tenyésztőknél a fény és hőmérséklet viszonyok megváltoztatása nélkül is sikerült a tigrispiton tenyésztése. A decemberben – januárban történt párzás után mindkét alfaj nőstényei túlnyomóan március-májusban rakják le 15-35 tojásukat, azonban 100-107 tojásból álló rekord-fészekaljak is ismertek. A költés alatt a terrárium hőmérséklete lehetőleg egyenletesen 30 C° körüli legyen. Ezen a hőmérsékleten a világos tigrispiton (Python molurus molurus) tojásainak kelése 61-85 napig, a szalagos tigrispitoné (Python molurus bivittatus) pedig 58-69 napig tart. Egy világos tigrispiton nőstény 22 tojása átlagosan közel 250 g-ot nyomott, nagyságuk pedig 10,1*6,9 cm volt. A szalagos tigrispiton 5 fészekalja átlag 29 tojásból ált, melyek csak 180-200g-ot nyomtak és 9,4*6 cm-esek voltak, ami valószínűleg a nagyobb tojásszám következménye. A 22 nagyobb tojásból 16, 142g-os fiatal kelt ki, a 46 fiatal szalagos tigrispiton pedig 120-135g-os, és átlag 58 cm hosszú volt. A tigrispiton terráriumi szaporodása nem rendkívüli esemény.


A nagy erőleszerettel tartott albínó szallagos tigrispiton (bivittatus) avagy az "Aranypiton":









Vérmérséklet, agresszivitás:

A Tigrispiton nem éppen a kifejezett agresszív fajok sorát gazdagítja (mint a sárga és zöld anakonda), de temperamentumát az egyed választja. Vannak nagyon kezes, okos, aranyos kígyók, akik nemhogy a gazdit, de a többi embert sem bántják. Ezek a tipikus állatkerti nyakbaakasztós pitonok. Fontos megjegyezni, hogy ettől függetlenül kerüljük az óvatlan, gyors mozudlatokat, bőrének erősebb pacskolását, mert ezt félreértheti az állat. Továbbá evés után ne szekáljuk, mert akkor nyugalmat akar és ideges lesz a piszkálástól, esetleg a kezünket tápláléknak nézi. Általában mondva a legjobb módszer az, ha kicsi korában fogadjuk be, élettelen álltokat adunk neki (ha nem eszik akkor fel kell olyn 30 fokosra melegíteni a piton hőérzékelése miatt és ha ez sem működik akkor mozgassuk is) és lehetőség szerint naponta, kétnaponta viszonylag rövidebb ideig kézbe venni, simogatni. Azt is jó néven veszi a kígyó, ha ez után valami kisebb finom falatot kap a terráriumban (ne vigyük túlzásba, mert nagy korában a "kivevés után visszarakás = kaja" dolognak nem lesz éppen szép kimenetele, ha nem kapja meg a nasiját és véletlen a kezünket nézi annak). Túl sokáig se "szekálljuk", mert azt se szereti. Szóval a mértéktartás a lényeg, egy kígyót nem lehet órák hosszat "bögyörkészni", mint egy kutyát. Aztán a természetén múlik, hogy be adja-e a derekát. Álltalában a Szallagosok nyugodtak (kivételek vannak, úgyhogy óvatosan, némelyik nagyon sunyi, elalltatja a figyelmünket és akkor kap oda), míg a Ceyloniak szabályosan "agresszorok" tudnak lenni, néha még a terrárium kinyitásakor is odamegy a kézhez és belekap egyet (szerencsére ők nem olyan nagyok így nem áll fent a tényleges "meg akarlak enni" eset, mint mondjuk néhány sunyi Szallagsonál /szerencsére nem gyakori az ilyen/). Ha végképp szakadna a cérna és a kígyó nekünkt ront, igyekezzünk nem pánikolni és a "harapós végétől" hamar odébb állni. Ha esetleg már valamennyire ránk is gyűrűzött, mondjuk a lábunkon akkor sem kell pánikba esni. Van megoldás a szabadulásra: Terraristáknál bevállt már, hogy a kígyó farokvégébe csípnek körömmel, mivel ez érzékeny rész és a kígyó félti. Így jó eséllyek elengedi a megtámadottat. Ha tudjuk kígyónkról, hogy egy "agresszor", akkor mindig legyen valaki a gondozásnál a közelben, ha esetleg szét kell szedni a gondozót és jószágát.

Ha az alpvető tiszteletet megadjuk a tigrispitonoknak és magabiztossan bánunk velük akkor többnyire nem lesz baj. Aki fél egy ekkora állattól az meg se próbálja tartani, mert az állat megérzni, aminek súlyos következménye is lehet...

Papírok:

Már említésre került, de kell egy papír a veszélyes állattartásról. Ha esetleg egy Indiai Tigrispitont akarunk mindenáron beszerezni, akkor ha sikerül, akkor olyat kell, ami chippelve van és kellő, CITES I. függelékes papírokkal rendelkezik, különben az állat lehet illegális, vadon befogott egyed, ami nemcsak hogy nemzetközi törvényeket sért, de parazitákkal, kórokózokkal fertőzött is lehet.

Videók:

Albínó Tigrispiton vadászata, evése (gyorsítva) és állkapcsának visszaigazítása (A Ramses név alapján ez Seth kígyója is lehetne... )
Szelíd albínó óriás
Hát neki tuti nem kell kondizni, mert egy pillanat alatt kipréselte a szuszt a nyúlból...
Bébi Szallagos Tigrispiton
Lusta Tigrispiton

_________________


Egység, Kötelesség, Végzet!

Az Imádkozó Sáskák (Mantopterák)

Az imádkozó sáskák vagy ájtatos manók húsevő ragadozó rovarok. Jelenleg 1800-2300 ismert faj van körülbelül. A legtöbb imádkozó sáska trópusi országokban él de megtalálhatóak a mérsékelt égövi területeken is. Hozzávetőlegesen Afrikában mintegy 880 fajt, Ázsiában 530, Ausztráliában és Óceániában 165, Amerikában 410, és Európában 24 faj található . Észak-Amerikában van 20 faj. Ájtatos manók változó test nagyságúak a legkisebbek 1 centisek a legnagyobbak (mint a Tenodera, Archimantis) 25 centiméteresek. Észak-Amerikában: az európai (Mantis religiosa), kínai (Tenodera sinesis), 1800–as évek végén hurcolták be hajókon, amik faiskolai növény-növényeket szállítottak.
A közeli rokonaik a botsáskák, szöcskék és csótányok. Mint a rokonaik az imádkozó sáskák egyszerű vagy nem teljes metamorfózison mennek keresztül; mindegyik úgy néz ki, mint egy miniatűr, szárnyatlan felnőtt állat. A besorolási rendszert tudósok vitatják. Vannak, akik bizonyos fajokat a csótányok más fajokat botsáskák közé helyezzenek. A közös konszenzus az, hogy különálló rendet kell, képezzenek az ájtatos manók.

Az Imádkozó sáskák a Fogólábúak (Mantopterák) rendjét alkotják.


Imádkozó sáskát kiskedvencnek?

Fogságban legtöbbször a látványossabb vagy igénytelebb fajokat tartják. A kettő nem zárja feltétlen ki egymást. Az imádkozó sáskák "angyalborítású démonok". Gyönyörűek, mégis gyilkolásra születtek. Fogólábukon vagy egy kis bemélyedés a láb elején, a tövénél pedig egy kitüremkedés, ezért a visszarántott láb mint egy fogó szorul össze és mint a egy fűrész mélyed áldozatába a tüskék miatt. Nem épp szép a táplálkozásuk se: a még többnyire élő zsákmány fejét előbb lerágják és aztán lakomáznak. A nekik nem tetsző részeket kiköpik, nem eszik meg, ezért nem árt minden etetés után kiszedni a maradékot. Tartásuk mellett szól még, hogy többnyire kézbevehetőek és nem fog bennünk kárt okozni: egy két karmolás előfordulhat, de a bőrt szinte sose lyukasztják át, esetleg a tényleg nagy fajok lennének képesek erre. Engem már karmolt meg európai imdákozósáska, igazából nem fáj, csak kellemetlen ahogy érzi az ember a helyes karmokat és a szorítást. Egyszer az egyik elég rendesen rámakaszkodott, alig tudtam leszedni, mégse okott sebet, csak a bőr felső felületén látszott egy karcolás ami másnapra nem is látszott. Egyik kezünkről a másikra boldogan mászkálva élvezhetjük egymás társaságát. Erőltetni nem szabad, ha a torát hüvejk és mutatóujjunk közé fogva próbáljuk felemelni, biztos, hogy odacsap a fogólábaival. Amire vigyázni kell, hogy semmiképp se legyenek nyitva az ablakok, mivel ha kedvencünk kirepül akkor nem fogjuk megtalálni, mivel az adult (felnőtt) imádkozó sáskáknak nagy szárnyaik vannak és legalább olyan jól repülnek, mind a zöld lombszöcske, tehát nem csak az ablakpárkányig fog repülni. Kivételkor vigyázzunk, hogy ne olyan helyen szedjük ki, ahol sok a bútorok közötti és melletti rés: a fogólábú elbújhat az ilyen helyeken. Felvállalásuk nem jelent nagy kötelességet, átalában fél év körüli időtartamig élnek, egyesek esetleg az egy évet is megélik. Tehát biztosítanunk kell az utánpótlást, így mindenképpen egy külön tartott párra (külöben megeszik egymást néhány faj kivételétől eltekintve!) lesz szükségünk. A nősténynek idősebbnek kell lenni, mert általában 2-3 vedlés különbség van a két ivar kifejlődése között a nőstények javára, akik tovább is élnek. Tehát nem árt a vedléseket egyeztetni, különben még a nőstény ivarérése előtt fog a hím az "örök vadászmezőkre" távozni. Ha a szaporodás megtörténik a nőstény kokont, petecsomagot fog lerakni. Párzás után gyakran a vőlegény lesz a mennyegzői lakoma, de ha sikeres a nász, akkor ez kis áldozat a tartónak. A nőstény általában 150-200 petét rak egy kokonba és van amikor többet is lerak, tehát alaposan fel kell készülnünk a kicsik érkezésére! Elkülönítésük szükséges, ha mindent fel akarjuk nevelni, de ha nem, akkor egy bizonyos számig együtt tarthatjuk őket, így csak a legerősebbek maradnak meg, míg a gyengébbek táplálékká válnak. Kis dobozokban nevelhetjük a kicsiket, általában a második vagy harmadik vedlés után érdemes eladni őket (L2 és L3 méret). Párat tartsunk meg, ha fel akarjuk nevelni őket. A csere is kézenfekvő dolog, kicsiért kicsit, hogy frissítsük a vérvonalt, mert ugyan valószínüleg az egyszeri beltenyészet nem okoz problémát, de ha van rá mód kerüljük.

Vigyázni kell a vedléseknél, ilyenkor SOHA ne piszkáljuk őket, mert torzul nőhetnek, a törzsük elferdülhet a lábuk leszakadhat, stb. Amíg vázuk nem szilárdult meg ne szekálljuk őket. Ha ez megtörtént a sáska valószínüleg elfoglalja kedvenc vadászhelyét. Ekkor etethetjük. Ha esetleg mantisunk korcsul fejlődne és életben marad ne hagyjuk szenvedni: leghumánusabb megoldás ilyenkor az otthon megoldható eutanázia, tehát rakjuk a rovart a fagyasztóba, hogy viszonylag fájdalommentesen költözzön a túlvilágra.

Ha eltekintünk attól, hogy külön kell tartani őket és rövid életűek, kiváló házikedvencek kis helyigényük, könnyű táplálhatóságuk és viszonylag kisebb igényük miatt. Kézbevenni is lehet őket, nem fog csúnya marást okozni, mint egy tarantulla és mivel nincs mérgük nem leszünk rá allergiásak sem, így nem kell félnünk, hogy balul sül el a dolog. Valamint a természetet kedvelőknek is tökéletes választás: öröm megfigyelni mozdulatlanságát majd a vadászatát. És egy szép növényekkel és ágakkal berendezett terrárium kétségtelenül szobánk dísze lehet.


Egyiptomi imdákozó sáska (Sphodromantis viridis)

Például a könnyű tarthatóság és szépség teljesül a kinézetben az európai imádkozó sáskához hasonló egyiptomi imádkozósáskára (Sphodromantis viridis), ami szintén zöld vagy barna. Csak éppen kétszer akkora! (az előbbi 7 centi, az utóbbi akár 14 körül is lehet). Általában szobahőmérsékletet igényel (télen azért nem árt rendszeresen megnézni, mennyi a hőmérséklet) és nem igényel túlzott párásítást. Bármit megeszik amit elé teszünk, a kint összefogdosott bagócstól a káposztalepkén át a kisebb, gyenge mérgá pókokon (vegyszerezett, permetezett helyről soha ne gyűjtsünk kiskedvencnek szánt zsákmányt!) át a kisállatkereskedésekben kapható tücskökig, csótányokig. A hímek kisebbek, a nőstények viszont termetes jószágok. A nagyobb egyedek a kisebb egereket is elkapják és kivégzik, de fogságban ezt ne próbáljuk ki, mert a kis terráriumban az egér visszakaphat és megölheti kedvencünket.





Párzás előtt


Védekező testtartás

Videók:
Terráriumbéli vadászat (barna példány)
A Rovarvilág Terrminátorja
Még a kolibri sincs biztonságban (feltehetőleg Sphodromantis viridis van a videóban, de lehet egy még nagyobb faj)
Csótivacsi
Egy szép nagy zöld nőstény


Orchideautánzó imádkozó sáska (Hymenopus coronatus)

Ez a faj amúgy sokkal érzékenyebb a párára, mint mármelyik másik mantis faj. Leginkább egyhelyben várja a repülő rovarokat, lehet etetni: lepkékkel, legyekkel és más repülőrovarral... A kicsiket pedig muslicákkal.

Pára: 75%-90%
Hőmérséklet: 30-33C

Pár naponta szükséges párásítani. Neki fűteni is kell. A S. viridissel ellentétben ő nem való keződknek. Intenzívebb és szebb rózsaszín színért érdemes neki rózsaszín virágokat bepakolni a terráriumba, bár néha ez sem használ.



Álcázás mesterfokon:






Videók:
Kézbevett Orchideautánzó (vicces szövegbuborékokkal)
Orchideán lakó
Uzsiidő!
Vacsi légy!


Végül néhány érdekes faj említés szintjén, igény esetén róluk is hozok anyagot:


Phyllocrania paradoxa






Ők tarthatóak együtt, de itt is előfordulhat kannibalizmus ha sokan vannak, de néha máskor is.

(róla van anyag)


Ördög Virág Imádkozósáska (Idolomantis diabolica)

Méret:
Hímek: kb. 8 cm
Nőstények: kb. 10,5 cm

Életciklus:
Hímek: kb. 9 hónap (6 hónapig lárvaként + 3 hónapig felnőttként)(8 vedlés)
Nőstények: kb. 12 (6 + 6) hónapig élnek (9 vedlés)

Származási hely: Etiópia, Kenya, Tanzánia, Malawi, Uganda

Világítás: Az izzólámpák és halogénlámpák különösen alkalmasak erre a célra
Világítás időtartama: kb. 12 óra

Hőmérséklet:
Nappal: 28-tól 35 °C
Éjszaka: 20-25 °C
Tehát fűteni kell őket!

Páratartalom:
Nappal: L7-es fiatalkorúaknak akár 50-60%, L7 - Felnőtt 60-75%
Éjszaka: L7 fiatalkorúaknak akár 60-70%. L7 - Felnőtteknek 70-80%-os páratartalmat kell biztosítani.

Terrárium: Egyedüli elhelyezésnél minimum 35x35x50cm.
Tenyésztési csoport: Az Idolomantis diabolica egy olyan faj mely jól alkalmazkodott a csoportos tenyészétéshez. 3-4 sáska jól táplált felnőtt számára megfelel egy 60x50x60cm terrárium .

Berendezés: Ágak, gyökerek, növények és és száraz levelek teszik a mantis számára otthonossá a terráriumot.
Mivel Idolomantis diabolica nem tud üvegre mászni, célszerű az egyik oldalüveg helyére hátteret (fal) rakni, de parafával vagy más hasonló anyagot a falra erősítve is jó mászófelületet kapunk. A terráriumba kell világítás a plafonra. A nylon hálót célszerű használni a forró izzó körüli burkolóanyagnak a fémmel ellentétben, mert utóbbi sérülést okozhat a fogólábúnak


Etetés: Az Idolomantis diabolica takarmánya elsősorban repülő rovarok. Drosophila, legyek, lepkék, pillangók képezik a fő táplálékait
Tücsköt nem ajánlott adni amikor a nőstény tojásrakáshoz készül ,mert problémákat okozhat.


Agresszivitás: Alacsony, ha elég nagy a helye és sok ennivalót kap. Ugyan gyönyörű látvány a védekező Ördög virág imádkozósáska, de ne hergeljük, mert akkor agresszívvé válik.

Az Idolomantis diabolica talán a legérdekesebb, a leginkább keresett, de az egyik legnehezebben tartható és nem épp olcsó faj.

Tenyésztési nehézség: Nem könnyű eset, gyönyörű, de kényes. Kezdőknek semmiképpen sem ajánlott, csak tapasztalt imádkozó sáskásoknak való.

Nemek meghatározása:
Náluk megkülönböztethető a nem, legkésőbb a szubadult (kifejlődés előtti) formában. A felnőttek körében, a hímeknek hosszabbak a csápjai és a szárnyuk is sokkal hosszabb, mint a testük. A felnőtt nőstények nagyobbak és lenyűgözőbb látványt nyújtanak, mint a hímek.

Lárvák: Körübelül 30 és 60 közötti lárvát számíthatunk egy kokonból (petetok).







Videók:
"Sziasztok! "
"Szeretem a legyet."
Vadászat
"Kérem a kamerát, meg akarom nézni!"



Ha valakit érdekel szívesen utánanézek a legszebb és leggyakrabban kapható fajtáknak (ez is magyar tenyésztőknél való utánajárást, külföldi rendelést és börzérejárást igényel, csak hogy leszögezzem).

A forrás nagy része az Arachnida fórumról való, de vannak saját kiegészítések.

Katt --> Arachnida fórum

Részletesebb tartási körülmények az "Egzotikus kedvencek kézikönyve" című műben vannak, aminek az írója David Manning. Ezz azonban nem másolhatom ide, de lényegében annyit fed le, amennyit összefoglaltam. Tartásuk olyan 40x30x30-as vagy 30x30x30-as terráriumban megfelelő, nagyobb térben nem fogjuk látni az ájtatos manónkat.

_________________


Egység, Kötelesség, Végzet!

Én nem rajongok a kígyókért de ez szép leírás volt róluk:)

_________________

Hogy én ezzel mennyit szenvedtem.

Köszi juszufka.
Beelőztél.

_________________


Egység, Kötelesség, Végzet!

Asszem már tudom is, mit kapsz tőlem Makuta, ha egyszer majd személyesen találkozunk. Tuti tetszeni fog.

_________________

الآلهة المصرية A hobbim az életem. | "Crossing bridges in the sky, On a journey to renew my life!" [DT]