Egyébként azt hiszem már otthon szóba került a madárpók is és az azt hiszem nem váltott ki olyan ellenszenvet. Legalább is ha a gekkó nem jön össze ők is játszanak. Egyelőre két faj közül szemezgetek.
Az egyik:
Brachypelma smithi (Mexikói Vöröstérdű Tarantulla)
A másik:
Brachypelma albopilosum (Gyapjas Tarantulla)
Valamenyire mindkettő kézbevehető, de azért a rendszeres szekálást nem díjazza. Ez így oké is, nem akarom mindig simogatni, esetleg néha picit kiveszem, de ennyi. A Smithi mellett szól, hogy szép színes és genetikailag tiszta, nincsenek hibridjei. Ellene szól, hogy ha megijed hamar "bombázik" (irritáló szőröket dob le magáról, ami a bőrbe akadva eléggé viszket) és utána nem épp szép látvány a csupasz potrohú pók. Az Albo mellett szól, hogy ő valamivel nyugisabb és szép fekete, igazi "klasszikus" madárpók. Ami ellene szól, hogy nálunk a piac telítve van az albopilosum x vagans hibirdekkel és alig van genetikailag tiszta állat. A "korcsok" (hibridek) ráadásul nem is olyan szépek, mert Albo kinézetűek, de itt-ott beüt a Vagans szőrszíne, ami elég furán hat. Külön-külön mindkét pók szép, de a "mixek" szerintem nem szépek.
Egyébként a vagans ő volna:
Ő pedig egy hibrid (albovagans = Albopilosum x Vagans)
Belépés
GyIK
Keresés
Finomat küldj ne papirosat. 
