Párduc-ÉKT

""Az okos emberek soha nem bölcsek, túl izgatottak ehhez, mintegy állandóan megrészegednek okosságuktól; de a bölcsek mindig okosak is, s ugyanakkor többek ezeknél, mert nem akarnak bizonyítani semmit. Az okosak társaságát kerüld, mert felizgatnak és végül megsértenek. A bölcsek társaságát keresd. Az okosakkal lehet beszélni. A bölcsekkel lehet hallgatni.""

Márai Sándor

Add uram, hogy tudjak hallgatni.

Éretlen kalász emeli égnek a fejét.
Marcsi ez rímel az előzőhöz.

Hamvas Béla



A zöld filozófiája

Az emberi világ nagy szava: a szeretet... Másik nagy szava: a boldogság.



A boldogság sohasem közös... Mindenki a maga számára boldog, ahogy mindenki a más számára szeret. Ezért a boldogsággal a magány jár együtt, ahogy a szeretettel a közösség. A magányos ember nem tudja, mit jelent szeretni. Nem kívánja a közösséget. Nem akar együtt élni. Eletének értéke: a boldogság. Persze a világ nem csak ezt a két szót ismeri. A Szeretet és a Boldogság mellett ott van: a Tudás, a Szépség, a Hatalom, a Béke, a Szenvedés. A lét tele van nagy szavakkal, ahogy tele van lelkekkel, és minden léleknek megvan a maga nagy szava. Az Első Lélek az érzés fölötti érzésben él, abban az örömben és gyönyörűségben, amely a legelső, s amely mélyebb, mint a szeretet, mélyebb, mint a szenvedés, mélyebb, mint a tudás, a szépség, a hatalom, mélyebb, mint a
béke — olyan mélyen van, hogy oda könny nem ér le soha: a Boldogság ez, amelyből az istenek születtek. Elég, ha egy ember Beethoven IX. szimfóniájára gondol, Schiller Örömódájára és Dionüszoszra. Elég, ha az ember arra gondol, hogy miképpen rohannak ma a tőzsdére, színházba, könyvekért, mulatságba, sportba egyetlen csöpp örömért. Elég, ha az ember elgondolja, hogy miképpen házasodnak, szerelmesek, barátkoznak, harcolnak, játszanak egy percnyi boldogságért. A modern ember törekvése: öröm és boldogság.

Megint bölcs írást hoztál. Sajnos nagy igazság, hogy az arányok a "rossz" javára billennek kevés "jó" ellenében.
Talán azért, hogy a jót nagyobb örömmel élhessük meg?

Audrey Hepburn (Brüsszel, 1929. május 4. – Tolochenaz, Svájc, 1993. január 20.) angol–holland származású Oscar-díjas színésznő volt.



Fájdalmas ragyogás
Audrey Hepburn viszontagságos élete

Őzikeszemek, karcsú derék, törékeny alkat, szilárd jellem. Audrey Hepburn tökéletesen libbent be a filmipar szívébe, és ugyanolyan tökéletesen libbent ki onnan, miközben folyamatosan titkok vették körül. Élete egyszer valóságos napsütötte Toscana volt, máskor viszont maga a pokol.



Edda Kathleen van Heemstra Hepburn-Ruston néven Brüsszelben született 1929. május 4-én. Audrey származását tekintve anyai ágon holland, apai ágon viszont osztrák volt. Anyja, Ella van Heemstra bárónő egy vagyonos és előkelő holland családból való, mely az ősöket egészen a 12. századig tudta visszavezetni. Apja, Joseph Victor Anthony Hepburn-Ruston brit származású nemzeti bankár, akiről csak később derült ki, hogy osztrák születésű, és egy francia-angol hitelintézetnél dolgozik.

Audrey első hat évét hol egy hollandiai városban, Arnhemben, hol Brüsszelben boldogan töltötte el. A kislány mindenkit elbűvölt gyermeki tisztaságával és játékos kedvességével. Szabadság volt az élete. Mivel a család vagyonos volt, megkapott mindent, a kislány mégis magányos volt. Talán ez alakította ki az olvasás iránti rajongását.

A Hepburn házaspár kapcsolata folyamatosan romlott. Az i-re a pontot Ella tette fel 1935 májusában, amikor férjét rajtakapta gyermekei nevelőnőjével. Rögtön kiebrudalta Josephet azzal, hogy soha ne is jöjjön vissza. Három évvel később elváltak. A kislányt ez nagyon mélyen érintette. Később Audrey erről úgy számol be, mint „életének legmegrázóbb eseményéről". Ez a megrázkódtatás egész életében végigkísérte. Barátai nemigen voltak, vigasza a balett lett, amit, anyja támogatását is élvezve, rajongással szeretett.

1939 szeptemberében, látva, hogy a háború kitört, anyja hazahozta a lányát Angliából. A németek azonban Arnhemben is rontották a levegőt. A tizenéves Audrey a cipőjében vitte a leveleket az ellenállásnak.

A gyermekekre ugyan senki sem gyanakodott, egyszer mégis elkapták. Már úgy tűnt, hogy egy munkatábor lesz a következő otthona, amikor váratlanul sikerült megszöknie. Majdnem egy teljes hónapot töltött élelem nélkül, egy pincében rettegve. Ezt a sokkot később sem heverte ki, az anyagcseréje teljesen felborult, a súlya sosem haladta meg az 50 kilogrammot. Anorexiásnak hitték, pedig csak krónikusan sovány volt az éhezések miatt. Későbbi elmondása szerint Audrey megtanult valamit a háborúból: „...az életben az emberi kapcsolatok a legfontosabbak, sokkal inkább, mint a gazdagság, az élelem, a luxus, a karrier vagy bármi más, amit említeni szoktak."

Audrey élete során 26 filmben, egy tévéfilmben (Mayerling) és öt színházi darabban játszott. Tizennyolc évesen kapta meg első szerepét egy reklámfilmben, ahol stewardessként tűnt fel a vásznon. Meghódította a világot természetes bája és sebezhetősége, a lány láttán mindenkinek az jutott eszébe, hogy szeretné őt megvédeni, hiszen olyan naiv, annyira jónak látja a világot.

Római vakáció (1953) filmjében Gregory Peckkel szerepelt.

Funny Face (1957) című zenés vígjátékban Audrey-nak Fred Astaire-rel kellett táncolnia, sőt énekelnie is. A színésznő így emlékezett vissza: „Egy pillantás arra az emberre... elég volt, hogy sóbálvánnyá változtasson, és a szívverésem is elállt. Majd hirtelen megéreztem a kezét a derekam körül, és rájöttem, hogy utánozhatatlan kellemével és egyedülálló könnyedséggel szó szerint felemelt a földről. Így éltem át azt az érzést, amiről a világ összes asszonya álmodott legalább egyszer az életben: táncolni Fred Astaire-rel."



1960 januárjában megszülte első gyermekét, Seant. „Mint minden fiatal anyuka, én sem tudom elhinni, hogy tényleg az enyém, és hogy meg is tarthatom. Létezése elkápráztat, mint ahogy az a tény is, hogy elmehetek, és amikor visszajövök, még mindig itt van" - vallotta anyaságának öröméről egyszer.

Életét 1982-től, az Unicefnek, a világ legnagyobb gyermekvédelmi szervezetének, a szegény gyermekek megsegítésének, továbbá a saját gyermekeinek szentelte. Egyik afrikai útjáról hazatérve derült ki, hogy rákos. Az orvosok nem adtak neki többet három hónapnál. A színésznő utolsó kívánsága az volt, hogy Svájcban tölthesse el azt az időt, ami még hátravan. 1993. január 20-án halt meg.

Fia, Sean így emlékezett róla: „Hitt a szeretetben, hogy az gyógyítani tud, hogy eligazít, megjavít, és végezetül mindent elrendez."

RÉSZLET A RÓMAI VAKÁCIÓ c .filmből

KATT IDE

Marcsika, ma este az első utam hozzád vezetett. Végre nyugodtan elmerülhettem az írásaidban, amikkel századszorra is mindig megörvendeztetsz! Köszönöm szépen!

VICCES IDÉZETEK

- Az a baj a világgal, hogy a hülyék mindenben holtbiztosak, az okosak meg tele vannak kételyekkel.
(Bertrand Russell)

- 30-ig hevít a nő; azután a bor; azután a kemence sem.
(Móra Ferenc)

- Azt kérte a feleségem, hogy szeretne egyszer elmenni velem egy családias helyre, ahol már rég nem volt. Megfogtam a kezét és kivezettem a konyhába.

- Full extrás depressziót cserélnék kis boldogságra, esetleg kopott örömre...

- Nem zavar, ha az exemet mással látom. Anyámék arra tanítottak kiskoromban, hogy a megunt játékaimat adjam a rászorulóknak...

- Férfi és nő, hogyan is érthetnék meg egymást amikor mind a kettő mást akar; a férfi a nőt, a nő a férfit.
(Karinthy Frigyes)

- Az ember az élővilág legfelsőbb rendű élőlénye: gerinces, eleveneket szül, és azokat saját emlőjéből táplálja. A férfi nem szül eleveneket, azokat nem táplálja saját emlőiből, nem is mindig gerinces, ...mégis ő kapta az 1 es személyi számot!

- Időnként elgondolkodom azon, vajon tényleg illenek-e egymáshoz a nők és a férfiak. Talán jobb lenne, ha csak szomszédok lennének, és időnként átugranának egymáshoz.
(Katharine Hepburn)

-A nők többet gondolkodnak azon, hogy min gondolkodnak a férfiak, mint amennyit a pasik egyáltalán gondolkodnak.
(Kathy Lette)

- A neurózisosság ma már teljesen szokványos állapot - érveltem. - Akinek semmilyen dilibaja nincs, azt szagold meg; az illető valószínűleg halott.
(Vavyan Fable)

- A gyorstapasz olyan, mint a rendőrök – egy sincs a közelben, amikor szükséged lenne rájuk.
(Stephen King)

- Jó pasikat a világ bármelyik sarkán találhatunk. A baj csak az, hogy a Föld kerek.

- Az influenza gyógyulásának ideje gyógyszerrel egy hét, gyógyszer nélkül hét nap.
(Dolinay Tamás)

********

Pár kabaréjelenet

Az első,arról jutott eszembe ,amilyen " szép" neve van az új gyógyszeremnek

Sinkovits Imre: Szombathy Gyula - Tábori Nóra - Mellékhatás

KATT MELLÉKHATÁS

Gálvölgyi Kapcsoltam paródia

KATT KAPCSOLTAM

AZT ÍRJA AZ ÚJSÁG; MAJOR TAMÁS ÉS PSOTA IRÉN

KATT :AZT IRTA AZ ÚJSÁG

Jó szórakozást

Marcsika te melyik fajta gyógyszert kaptad?

_________________

Az élet vonata

Az élet olyan mint egy vonatutazás: gyakran beszállunk, kiszállunk, vannak balesetek, néhány megállónál kellemes meglepetésekkel találkozunk, míg mély szomorúsággal a másiknál...

Amikor megszületünk és felszállunk a vonatra, olyan emberekkel találkozunk, akikről azt hisszük, hogy egész utunkon elkísérnek: a szüleinkkel. Sajnos a valóság más. Õk kiszállnak egy állomáson, s mi ott maradunk nélkülözvén szeretetüket, együttérzésüket, társaságukat.

Ugyanakkor mások szállnak fel a vonatra, akik fontosak lesznek számunkra. Õk a testvéreink, a barátaink és mi szeretjük ezeket a csodálatos embereket. Néhányan, azok közül, akik beszállnak, csupán kis sétának tekintik az utazást. Mások csak szomorúsággal találkoznak útjuk során. Mindig vannak olyanok is a vonaton, akik készek segíteni a rászorulókon. Néhányan, amikor kiszállnak, el nem múló hiányérzetet hagynak maguk után. Mások fel- és leszállnak, s mi alig vesszük észre őket.

Lehetnek olyanok, akiket nagyon szeretünk, mégis másik vagonban utaznak. Így egyedül kell mennünk ezen a szakaszon. Természetesen megtehetjük, hogy megkeressük őket, átverekedjük magunkat az ő kocsijukba. De sajnos nem tudunk melléjük ülni, mert a melletük levő hely már foglalt.

Ilyen az utazás, telve kívánalmakkal, vágyakkal, fantáziálással, reménnyel és csalódással... és visszafordulni soha sem lehet.

Tegyük tehát a lehető legjobbá utazásunkat. Próbáljuk a velünk utazók jó oldalát nézni és keressük mindenkinek a legjobb tulajdonságait. Jusson eszünkbe, hogy bármely szakaszon találkozhatunk szenvedőkkel, akiknek szükségük van a segítségünkre. Mi is lehetünk gyakran elhagyottak, s ez annak is megadathat, aki jelen helyzetét tekintve rajtunk segíthet.

Az utazás nagy talánya, hogy nem tudjuk mikor szállunk ki végleg, s azt sem, hogy az utitársaink mikor, nem szólván arról, aki közvetlen melletünk foglal helyet.

Néhány barát elvesztése, akikkel az utazás során találkozunk, fájdalmas. Gyermekeinket egyedül hagyni nagyon szomorú lesz. A remény bennünk élhet, hogy valamikor a központi pályaudvarra érünk és látni fogjuk őket jönni olyan csomaggal, ami addig még nem volt nekik. Ami boldoggá tehet minket, az a gondolat, hogy segíthettünk ezt a csomagot teljesebbé, értékesebbé tenni.

Tegyünk úgy, hogy jó utunk legyen és a végén azt mondhassuk, hogy megérte a fáradozást. Próbáljunk meg a kiszállásnál olyan üres helyet hagyni magunk után, ami szeretetet és szép emlékeket hagy hátra a tovább utazókban.

Azoknak, akik az én vonatom utasai, kívánok JÓ UTAZÁST!