Egy nap, egy fiatal barátom azt kérdezte tőlem, milyen érzés öregedni? Meghökkentem kérdésén, mert én sosem gondoltam arra, hogy én öreg
lennék. Az ifjú, látván reakciómat, rögtön zavarba jött, de
megmagyaráztam neki, hogy számomra ez egy érdekes kérdés,
elgondolkodom rajta és majd később válaszolok neki.
Végülis úgy döntöttem, hogy az öregség egy ajándék.
Tulajdonképpen életemben most lehetek először az, aki mindig is
szerettem volna lenni.
Persze, nem a testem! Időnként én is kétségbeesem
a ráncaim miatt.
És gyakran meghökkenek azon a valakin , aki visszanéz rám a tükörből, de nem
sokáig gyötrődöm ezek felett.
Sosem cserélném el az én nagyszerű életemet, a szerető családomat, az
én csodálatos barátaimat a kevésbé ősz hajért vagy egy feszes hasért.
Ahogy korosodtam, egyre kedvesebb lettem a magam számára és kevésbé kritikus
magammal szemben. A saját barátommá váltam. Nem tolom le magam, ha több
süteményt eszem a kelleténél, vagy nem vetem be az ágyat .
Megveszek magamnak olyasmit ,amire vágyom ,új könyv stb ....
Felhatalmazva érzem magam, hogy rendetlen legyek, hogy
extravagáns legyek.
Annyiszor megéltem, hogy legkedvesebb barátaim idő előtt elmennek;
mielőtt még megérték volna azt a szabadságot, amit az öregség hoz magával.
Ki törődik azzal, hogy hajnali 4 -ig olvasok, vagy játszom a computeren?
Táncolhatok a régi muzsikára, ha úgy tartja a kedvem és sírhatok a régi
szerelem emlékén.....
és meg is teszem.
Tudom, persze, azt is, hogy időnként feledékeny vagyok. És hát van is
néha mit, elfelejteni az életből. De azért a legfontosabb dolgokra emlékszem.
Hát igen, életem során azért megtört néhányszor a szívem. Hogyne tört
volna meg, amikor elveszítesz valakit, akit szerettél, amikor egy gyerek
szenved, vagy elüti a kutyusodat egy autó?
A megtört szív az, ami
erőt ad és megértést és részvétet kelt. Egy olyan szív, mely sosem
szenvedett, érzéketlen maradt minden iránt, az sosem fog örömöt
érezni a tökéletlenség felett.
Én nagyon boldog vagyok, hogy elég soká éltem ahhoz, hogy
megőszülhessek, hogy a fiatalos nevetésem mély ráncokat mart az arcomra.
Oly sokan vannak, akik soha nem nevettek és oly sokan, akik nem érték
meg, hogy ősz hajszálaik legyenek
Ahogy múlnak az évek, úgy egyre könnyebb pozitív lenni. Egyre
kevesebbet kell törődni azzal, mit gondolnak mások. . Én nem teszek fel
magamnak se kérdéseket.
Ráadásul fenntartom magamnak a jogot, hogy ne legyen igazam.
Nos, válaszolva ifjú barátnőm kérdésére, elmondhatom, hogy nem bánom,
hogy öregszem. Szabaddá tesz. Szeretem azt, akivé váltam. Nem akarok
örökké élni, de amíg itt vagyok, nem fecsérlem olyanra az időmet,
mint, hogy mi
lett volna ha... vagy azon izgassam magam, mi lesz majd. És minden áldott
nap eszem édességet ,már ha kedvem van hozzá
LEGYEN SZÉP A VASÁRNAPOTOK
