27 perc a score-os koncertverzió, csak ajánlani tudom, bár elmesélhetem, hogyan találkoztam vele először.
Haver átküldte MSN-en, 54MB. Már csak pár percem volt, így elkezdtem hallgatni. Öt percig jutottam, és még mindig csak gitárnyúzás. Mondom ez nem okés, de kap egy esélyt, felraktam gyorsan az MP3 lejátszómra.
Aztán másnap suliba menet csak a hetedik percig jutottam. (itt van a volt középsulim a közelben) Aztán amikor hazaértem, már erőst bántotta a csőrömet, és beraktam a HiFibe, hogy játssza le. Aztán a 27 perc alatt azt vettem észre magamon, hogy a zene elkezd megőrülni, ahogyan vele együtt én is egyre nagyobb érdeklődéssel hallgattam. És a végén csak néztem ki a fejemből, mint hal a szatyorból, és csak ezt suttogtam "ez nem léétezik". Aztán meghallgattam vagy 8x aznap. És minden egyes alkalommal picit jobban megértettem, kerestem dalszöveget is...
Az Octavarium egyébként egy olyan labirintus, amiből nem lehet kijutni.
