Párduc-ÉKT

Jó éjszakát drága!

_________________


Az, hogy én ki vagyok, attól függ, hogy te kinek akarsz látni engem.

Látom kiürült a gumiszoba!
Hallgatnak rád Ssuggame. Mindenki elment. Ma este körbe járok és vigyázom az álmotokat.

Tévedsz, Misi, van még itt valaki. Én is rágódok.
Egyszerre jönnek a gondolatok, nehéz rendezni őket. Ha a beírások sorrendjében akarok válaszolgatni, szét fog zilálódni, inkább saját vezérfonalat választok, és ha sikerül egyben tartanom a gondolataimat, talán mindegyikre benne lesz a válasz kis monológomban. Remélem, nem sértek meg vele senkit, nem ezzel a szándékkal írom, hanem mert barátok vagyunk, és kijár az őszinteség.
Kezdem megint a szerepjátékkal, mert teljes ez ügyben a félreértés. Ez NEM szerepjáték, ami itt zajlik. NEM AZ, amiről én beszélek. Szerepjáték az is, amikor a kisgyerek felhúzza a szülei cipőjét és utánozza őket. Szerepjáték az is, amikor egy avatárt „játszunk” jobban, vagy kevésbé mögé bújva. De NEM AZ, ami az én hobbim, és amit 15 éve csinálok. Ez a hobbi a részem, hozzám tartozik és fontos nekem, mert egy tábornyi igaz barátot leltem általa az évek során. Nem írtam róla, mert nem itt van a helye, és tudom, hogy akik itt fórumoznak, nem igénylik ezt. Nem is szükséges, mert ismételten és utoljára mondom, ez NEM AZ, és csak annyira van köze a kettőnek egymáshoz, hogy avatárok vannak. Itt vége is minden hasonlóságnak. De szólnom kellett róla annyit, hogy értsétek, miért láttok jedi ruhában, vagy íjjal a kezemben a fotókon. És hogy értsétek, miért tudok egyre „Johnnybb” lenni. Ezt a vonalat viszont most már ejtsük, mert hamis a vágány.
A tanyafórumon nem is volt baj ezzel az avatárral, mindenki élvezte a játékot. Ott sokan voltunk, idegenek is, de ha feljött valaki idegen a ranchra, neki is kezet csókolhattam. Pedig nem biztos, hogy mindenki látta a fotóimat, és tudta, ki vagyok. Színfolt volt, szórakozás, és élvezettel csináltam, mert láttam, hogy tetszik. Nekem is tetszett, új dolog volt, és könnyen ment, a hobbim miatt. Így szerettetek meg.
Itt ellenben baj van ezzel a játékkal, de nem azért, amiről itt szó van. Máshol vannak a gyökerek. Igazad van, Marcsi, menjünk vissza a kezdetekhez.
Csakhogy én nem kezdettől vagyok itt, csupán hallottam a régi dolgokról. Nincs meg bennem az a félelem, ami bennetek, és mivel a hobbim is nyitott, magam is az vagyok, minden újra. Nyitottan is rúgtam be azt a kocsmaajtót, először kisvakondként, aztán egyre cowboyosabban. Együtt alakítottuk az avatáromat a pink dolgokkal, lett egy Dózer és a többi. Megmondom őszintén, idegenként még Ssuggi „ajánlólevelével” is nehéz volt bejutni közétek, néha fel akartam adni. És most úgy látom, hogy Johnny alakjának sokat köszönhetek, általa, a kirívósága, a harsánysága által vontam magamra a figyelmeteket. Már ott is zárt közösség voltatok. Azóta értem, miért, de akkor semmit sem tudtam, csak játszottam nektek és magamnak. És megmutattam magam, fotón, szösszenetben. Mégis elég nehéz volt bejutni ebbe a társaságba.
De a tanyafórumnak voltak hátulütői, keletkeztek sebek, sérülések. Bennem is. Mindannyian érzékenyek vagyunk valami miatt, vélhetőleg ez hozott össze minket szorosabban. Ki jobban, ki kevésbé viseli el ezeket az „ütéseket”. Malacka összeomlott és elment közülünk. Nem csodálom, nekem is voltak ilyen pillanataim, de én még friss hús voltam, bírtam. És ekkor létrejött a Párduc, és megint volt Malackánk. Nem kell ragozni, Tamás mit tett értünk. Itt szabadabban viháncolhatunk, tehetünk fel képeket, biztonságban vagyunk. Menedék ez a hely, valóban.
De mindennek ára van. Ennek a biztonságnak, a zárt közösségnek az, hogy bizony eltompul, eltunyul a fórum. Nem egyszer kattintottam fel rá, és láttam, alig, vagy senki sincs fenn. Kevesen vagyunk, és sok az elfoglaltság. Van, akit nem is látok itt. És van, akik nem jöttek velünk, pedig odaát velük jól megvoltunk. Ezért többen visszajárunk oda. És ott is ez a helyzet, alig van fenn valaki. Bár mostanában nem néztem, ide koncentráltam. Elnézést, hogy emlegetem, de hozzá tartozik. Beszéltünk Tamással arról, hogy alacsony a látogatottság. Forgott az agyam, mit kellene csinálni. De ide a cowboy nem illett, akár szíveket tiport, akár megnősült, most meg, hogy elvált, kiborult a bili. Pedig ha belegondolok, nem a cowboyjal van a baj, ő köszöni szépen, jól van, és bármikor képes onnan folytatni, ahol abbahagyta. Én nem vagyok jól. Nem találom magam, nem találom a hangulatot. Igaz, amennyit mostanában lenni tudtam, nem is csoda. Úgy gondoltam, ez az én problémám, hogy nem tudok megküzdeni a helyzettel, és újítani próbáltam. Lehet, rosszul. Elnézést kérek érte, nem rossz szándék vezetett.
Közben éreztem, hogy bizony, másnak is van itt gondja. De udvariasan nem mondjuk el, hallgatunk. Mert itt együtt vagyunk, és senki nem akar megbántani senkit. Bűnös vagyok, mert én is hallgattam. Közben pedig gyűlik a feszültség, zajlanak a belső változások, de nem nézünk szembe vele.
A telefonbeszélgetésem Tamással meglepett. Most Makuta kifakadása lepett meg, és sokban egyet is értek vele. De voltak apróbb dolgok is, amik szemet szúrtak, csak csöndesen odébb lapoztam, kényelmesebb volt. Ezek azonban egy idő után egymásra rakódnak, és ki kell nagytakarítani. Különben tönkremegy ez az egész itt, amit alig két és fél hónap alatt alkottunk meg. El kell dönteni, zártak és csöndesek maradunk, vagy bizalommal fogadjuk az újításokat, amennyiben Seth ellenőrzése alatt jönnek, akiben bízunk, mert ahogy a nemek és életkorok, úgy a habitusok és az igények is változóak. Ez egy zárt fórumon másként jön ki, mint egy nyílton, ahol sokan vannak és idegenek. Nekem kell néha a pörgés, bár nem olyan szinten, mint rég, az már fárasztott néha. Kell a játék, mert lényem része, amit elfogadtatok, és ha nehezen is, de magatok közé vettetek. A bőrömből kibújni nem tudok, akkor is ilyen voltam, amikor idejöttem.
Másnak pedig nyilván másra van igénye.
Kérdés, el merjük-e mondani, vagy rágódunk magunkban, ahogy tettük eddig. El kell döntenünk, hogy ha valami nem tetszik, vagy bántó, merünk-e szólni egymásnak, ahogy barátok teszik, vagy addig hallgatunk, amíg robban a dolog. Mint most.
Úgy érzem, ezt most én robbantottam ki. Makuta is úgy érzi. Malacka meg most rágja magát. Meg mindenki más a maga módján. Nyilván én is, nem kicsit. És mindez abból fakad, hogy nem mertünk szólni egymásnak, pedig elvileg mi ismerjük egymás gyöngéit, hibáit, de azzal együtt fogadtuk el egymást. Igen, én sem szóltam. Ezért. Mert egy zárt fórum más. Ezt mindannyian most tanuljuk, azt hiszem. Van, ami nem fér be a keretei közé. Azt hittem, az avatárom nem fér be. Pedig a hallgatás nem fér be. Ennek kellene véget vetni.

Mély gondolatokat látok és nagy sóhajokat hallok. Látom azt is, hogy megkönnyebbültél most a végére. De még dúl benned az indulat. Érzékeny ez is és minden zárt közösség. Hamar megérzi mindenki ha kimarad valamiből. Csak végeredményt lát. Keserű lesz akkor és ez nem jó. Jó az, hogy leírtad a gondolataid, kinyitotta az elméd kapuját. Látjuk most cselekedeteid mozgató rugóját.

Nem az indulat dúl bennem, Misi, hanem a fájdalom. Hogy éppen azt teszem tönkre akaratlanul, amiért mindezt végigszenvedem. Érző ember vagyok, talán jobban is, mint kellene. Olyanon is tudom rágni magam, amin sokan nem tennék. Éppen ezért nem akartam ezzel terhelni senkit, magam akartam megoldani, megkímélve ettől mindenkit. Időbe telt felismerni azt, hogy akármit csinálok, Johnny nem ide való. A gyökerei nem itt vannak. Nincs talaj a lábam alatt, amikor fellépek ide vele, és attól, hogy ezt mégis erőltettem, értetek és magamért, hogy együtt lehessünk, a valaha nyílt és őszinte cowboy vakvágányra siklott. Így jutottam arra, hogy az új fórumon egy új arcra kellene váltanom, mert a réginek ott van a hátán a múlt, az addig átélt jó és rossz élmények. Őt visszaviszem oda, ahova való, itt pedig új lappal indítok, és hogy ne legyen nagy a törés, egy régi, bevált séma szerint. Nehéz éjszakáim voltak egyedül, míg erre a megoldásra jutottam. Aztán pedig nehéz éjszakám, amikor Tamást ebbe bevontam, mert be kellett, pedig tudtam, hogy neki is rossz lesz, ha elmondom az okaimat. Márpedig ha nem mondom el, nem tudom meggyőzni. Hibás vagyok? Lehet. De nem abban, amit látni véltek, mert az csak egy következmény. Az ok másutt van. Mélyebben. De az érzéseimről nem tehetek, és én sem láttam tisztán sokáig. Amikor pedig igen, arra jutottam, hogy ezt nem kell, és nem is lehet a nyilvánosság elé vinni. Nem lehet, mert itt a másik fórum tabutéma. És ez a kegyes elhallgatás az, ami engem itt legjobban zavar, amibe Johnny jókedvű, vidám alakja tönkrement. Pedig Csillának sem jó, ha udvariasan hallgatunk, és nem tiszteljük meg azzal, hogy feltételezzük róla, megérti mindezt. Én váltottam erről vele egy levelet jóval ezelőtt, és sokat segített a válasza abban, hogy eljutottam eddig a megoldásig. Úgy gondoltam, megfelelő módon jártam el, mert azokat beavattam, akiket kellett, mindenki mást pedig megkíméltem.
Azonban most olvasva Makuta kis írását, meg tudva még pár dolgot, valamint látva, hogy mekkora félreértéseket eredményezett, úgy látom, ez már tényleg nem magánügy. Nem csak nekem vannak gondjaim, és nem csak én hallgatok kegyesen, de nem kívánok senki helyett sem beszélni. Én a magam portáját ezennel tisztára söpörtem, elmondtam, ami a bajom, kockáztatva ezzel azt, hogy magamra vonom a haragotokat, a megvetéseteket. Viszont a szemetekbe tudok nézni továbbra is. Ennél nagyobb baj pedig már úgysem lehet. És valakinek végre ki kellett mondania, hogy igenis, hiába az új hely, nem merünk teljesen őszinték lenni egymáshoz. Én is magamban küszködtem. Lehet, hogy rosszul látom, de én így látom. És ha ezt így hagyom, ez a dolog egyszer akkor is kirobban, csak később, vagy pedig szép lassan elmaradozunk innen, egyre kevesebbet jövünk fel. Bennem is megfordult ez, könnyebb út lett volna, de nem tudnék már meglenni nélkületek, és a nehezebbik utat választottam. Ahogy most ezzel is, hogy kimondtam a kimondhatatlant, lesz, ami lesz.
Én Csillával és Tamással már végigjátszottam ezt, ami most itt zajlik. Megerősödve kerültünk ki belőle. Most akkor lássuk, a Párduc is megerősödve kerül-e ki mindebből, vagy továbbra sem nézünk szembe a valódi okokkal.
Bocsánatot kérek mindenkitől, akinek a küszködésemmel szenvedést, csalódást, haragot okoztam.

Erika Szia .
Én nem vagyok a szavak embere ezt észre vehetted,én nem tudok ilyen szép oldalakat le írni az érzéseimről.
Én csak azt éreztem hogy mi ki vagyunk rekesztve ti hármasban szépen mindent el döntöttetek és aztán jött a végeredmény.
Most hogy elolvastam a két írásod már értem mi játszodik le benned.
Én nem tudok ennyire azonosulni a szerepemmel és nem is akarnék .
De meg értelek. te ebbe élsz ezt csinálod.Ez a hobbid.
Én nem haragszom senkire sem ,csak szomorú vagyok azért hogy ez a kis közösség nem tart össze elégé.
De ezt te is le írtad.
Makuta is az új arcával elő rukkolt evvel sem lenne bajom de miért kell titkolózni.Ő miért nem Írta a vallomását előbb le, és utána a karakter.Ági azt írta lehet anonim valaki,de itt!!! a mi kis közösségünkben.?
Na most elakadtam .Nem tudom mit írhatnék még Talán be is fejezem.

_________________

Erika meg ölellek csendben. Nem szólok egy szót sem. És ebben minden benne lesz.

Évike! Nem is kell, hogy szép szavakkal oldalakat írj. Te olyan vagy, én ilyen. Nem kell utánoznunk egymást. Te a SIM-ekkel vagy jó, én mással. Olyannak szerettelek meg, amilyen vagy, és nagyon élvezem szűkszavú őszinteségedet. Érzem, hogy értjük egymást.
Misi! Igen, minden benne van az ölelésedben, és köszönöm! Ennél többet nem is kaphattam.

Erika

_________________