Dumcsi a nagyival
(P.TERI IRÁSA )Beszélgettem a nagyival ma délután. Jókedvűen mosolygott, mint általában, mikor vele vagyok és redői kisimultak, amint kortyolta kedvenc villányi vörösborát. Egyszer csak egész közel ült hozzám, mintha valami nagy hadi titkot akarna elárulni és nem akarja, hogy bárki más meghallja.
-Ide figyelj kislány! -de szeretem, mikor így szólít! Olyankor gondolatban megfiatalodok és egy pillanatra elfelejtem az idő múlását.
-Emlékszel arra, amit tőlem és anyutól tanultál az életről?
-Mire gondolsz? Sok mindent mondtatok!
-Nem arról van szó, hogy mit mondtunk, hanem, hogy mit tettünk! Annak nagyobb nyoma van benned, mint amit mondtunk. -sok minden felvillant előttem: ahogy a nagyi kiszolgálta a papát és mindent megtett helyette, ahogy anyu sírt és ordibált, mert mindenben egyedül érezte magát, mert apa nem akart semmit csinálni, de bárhogy is hadakozott a sok munka ellen, mégis ráhárult minden amíg én próbálkoztam, de soha semmi nem volt elég neki, mert mindig valaki máshoz hasonlított.....
-Nem csodálom édesem! -mondta szelíd hangon.
-Épp azokat a dolgokat akarom, hogy elfelejtsd!
-És azt meg hogy csináljam, mikor olyan mélyen belém tápláltátok, hogy még a hurikán sem tudja kitépni az agytekervényeimből?
-Hát éppen erről szeretnék beszélni veled. Nagyon sajnálom, hogy ennyi hülyeséget tanítottunk neked!
-De sok jót is tanítottatok!
-Az igaz, de azok a dolgok nem fájnak neked és amitől nem szenvedsz, azon nem kell változtatni. Mostanában, amióta a papa többet jár pecálni, sok időm jut magammal foglalkozni és gondolkodni. Ahogy nézlek téged, úgy érzem, Te vagy az egyik kiválasztott, aki sok új kaput nyit meg a nőknek. Összehúztam a szemöldököm, amitől sejtette gyanakvásomat, de ugyanakkor tudta, hogy mindig érdekelnek a gondolatai.
Per pillanat arról szeretnék beszélni, hogy NAGY változások előtt állunk és Te vagy az egyik kiválasztott főszereplő.
-Én?
-Te, édesem! Te!
-Én, aki saját magamon sem tudok segíteni? Aki, ha 48 órából állna a nap sem végeznék mindennel? Hogy lesz időm és energiám másokkkal foglalkozni és kapukat nyitogatni?
-Majd lesz, meglátod!
-Rendben, tegyük fel, hogy hiszek abban, hogy lesz rá időm és energiám, de milyen ajtókról beszélsz?
-Az utóbbi időben sokat változott a világ, a nemek szerepe állandó változás alatt áll és amint elnézlek benneteket mai lányokat, nem irigyellek benneteket, de a férjeiteket sem.
-Miért?
-Mert felburult az egész világ és senki sem tudja, mit a szerepe.
-De nagyi, nem élhetünk úgy, mint Ti éltek és éltetek!
-Tudom, mi túlságosan régimódiak vagyunk, de a papa még most is kinyitja az ajtót nekem, és megcsókolja a kezemet.
-És attól férfiasabb és Te nőiesebb vagy?
-Nem, de tisztábbak a szerepeink és mindenki tudja, mi a dolga! Ti mai lányok mindent meg akartok csinálni és ettől a férjeitek teljesen meg vannak zavarodva! A tehetetlenség, amit ettől éreznek elveszi a férfi erőt belőlük. Ti lányok pedig hulla fáradtak vagytok, mert nem csak azt csináljátok meg, amit mi régen megcsináltunk, de mellette eljártok dolgozni, tanultok, interneteztek, kocsit szereltek, cipelkedtek, füvet nyírtok, meg a fene tudja, mi mindent megcsináltok. Soha nem pihenitek ki magatokat és az agyatok, meg az idegrendszeretek állandó
megterhelés alatt áll. Nekünk elég munka volt feleségnek és anyának lenni.
-Tudom, a Dunára hordtátok a ruhákat és a mosás egész napos program volt. Azt most már csak Mohácson csinálják évente egyszer a Sokacok, csupán hagyományőrzés céljából. Nagyon szép programjaik vannak! Remélem, jövő nyáron eljösz velünk! De most már sokkal egyszerűbb a mosás! Csak bepakolok a gépbe, megnyomok néhány gombot és egy óra múlva kiveszem a tiszta ruhát.
-Az a gép soha nem mos úgy, mint az én gépem és az én ruháim a friss levegőn száradnak, amitől jobb illat nem létezik.
-Az igaz, a Te ruháid mindig illatosak! De térjünk vissza a kapuidhoz, milyen kapukat akarsz velem nyittatni?
-Hát, tudod, csillagom, rájöttem, hogy anyád és én túlságosan régimódiak vagyunk, de a Te korosztályod túlságosan elszárnyalt a technológia fellegei közé és sokkal többet felvállaltok, mint amire ép elmével képesek vagytok. Csoda, hogy bírjátok idegekkel és nem borultok ki teljesen a nagy pörgéstől! Úgy látom, az a legfőbb feladatotok, hogy megtaláljátok az egészséges középutat.
-Ezen mit értesz?
-Tudod régen azt mondták: nyolc óra munka, nyolc óra pihenés, nyolc óra szórakozás.
-Igen, erről a Beatrice énekel!
-Na azokról nekem ne magyarázz!
-Pedig jó banda!
-Lényeg, az, hogy nálunk mindig volt egyensúly!
-De az már rég volt, nagyikám! Mi sokkal többet bírunk, mint Ti!
-Az lehet, de milyen áron? Nézd meg, milyen feszültek az emberek és mennyi beteg van! Ez mind a túlterheléstől van!
-De nagyi, mi nem mehetünk kilenckor aludni, mint Ti!
-Azért vagytok állandóan fáradtak és azért felejtitek a gyerekeket elhozni az iskolából. Mi olyant soha nem tettünk!
-De kérlek, mondd már meg, mit kell csinálnom, nekem, nagy kiválasztottnak?
-Az, amit egyedül szoktál csinálni! Az a tantrázás, vagy mantrázás, vagy minek híjják! Az, amitől megnyugszol, meg minden féle más történik veled, amikor csinálod!
-De mondd a meditációról beszélsz?
-Igen!
-Rendben, de mit csináljak vele? Hogy fogok én azzal kapukat nyitogatni?
-Te mondtad, hogy mindenre képes vagy vele! Mi olyant nem csináltunk, csak bevágtunk egy felest, aztán nem számított semmi! Szóval az a feladatod, hogy segíts másoknak mantrázni!
-Meditálni, nagyikám, meditálni!
-Most már tudom és nem felejtem el: meditálni!
-Az én angyalkám segíteni fog az embereknek, hogy pihentebbek és kiegyensúlyozottabbak legyenek, mint mi, amikor itt ülünk a diófa alatt édes kettesben.
Átöleltem apró testét és nagy cuppanós puszit nyomtam az arcára.
-Szeretlek nagyikám!
-Én jobban szeretlek! -elbúcsúztunk és utána örömömben hazáig futottam hálálkodva, hogy ilyen belevaló nagymamám van.
Belépés
GyIK
Keresés
Édes Istenem! Erről a képről a gyerekkorom jut eszembe.....mennyit, de mennyit olvastam így!!!!!! 
