Párduc-ÉKT

Egy hely, ahová mindig visszatérhettek...
Pontos idő: 2025.07.23. 21:42

Időzóna: UTC




Új téma nyitása Hozzászólás a témához  [ 2115 hozzászólás ]  Oldal Előző  1 ... 13, 14, 15, 16, 17, 18, 19 ... 212  Következő
Szerző Üzenet
 Hozzászólás témája: Re: Mesetopik
HozzászólásElküldve: 2011.09.02. 18:45 
Offline
Mesemondó
Avatar

Csatlakozott: 2011.08.25. 11:07
Hozzászólások: 5563
Az volt a klassz ,ahogy belevisitottam a csajszi fülébe :lol: :lol:


Vissza a tetejére
 Profil  
 
 Hozzászólás témája: Re: Mesetopik
HozzászólásElküldve: 2011.09.03. 06:19 
Offline
Mesemondó
Avatar

Csatlakozott: 2011.08.25. 11:07
Hozzászólások: 5563
Kép

Dumcsi a nagyival

(P.TERI IRÁSA )


Beszélgettem a nagyival ma délután. Jókedvűen mosolygott, mint általában, mikor vele vagyok és redői kisimultak, amint kortyolta kedvenc villányi vörösborát. Egyszer csak egész közel ült hozzám, mintha valami nagy hadi titkot akarna elárulni és nem akarja, hogy bárki más meghallja.

-Ide figyelj kislány! -de szeretem, mikor így szólít! Olyankor gondolatban megfiatalodok és egy pillanatra elfelejtem az idő múlását.

-Emlékszel arra, amit tőlem és anyutól tanultál az életről?


-Mire gondolsz? Sok mindent mondtatok!

-Nem arról van szó, hogy mit mondtunk, hanem, hogy mit tettünk! Annak nagyobb nyoma van benned, mint amit mondtunk. -sok minden felvillant előttem: ahogy a nagyi kiszolgálta a papát és mindent megtett helyette, ahogy anyu sírt és ordibált, mert mindenben egyedül érezte magát, mert apa nem akart semmit csinálni, de bárhogy is hadakozott a sok munka ellen, mégis ráhárult minden amíg én próbálkoztam, de soha semmi nem volt elég neki, mert mindig valaki máshoz hasonlított.....


-Nem csodálom édesem! -mondta szelíd hangon.

-Épp azokat a dolgokat akarom, hogy elfelejtsd!

-És azt meg hogy csináljam, mikor olyan mélyen belém tápláltátok, hogy még a hurikán sem tudja kitépni az agytekervényeimből?

-Hát éppen erről szeretnék beszélni veled. Nagyon sajnálom, hogy ennyi hülyeséget tanítottunk neked!

-De sok jót is tanítottatok!

-Az igaz, de azok a dolgok nem fájnak neked és amitől nem szenvedsz, azon nem kell változtatni. Mostanában, amióta a papa többet jár pecálni, sok időm jut magammal foglalkozni és gondolkodni. Ahogy nézlek téged, úgy érzem, Te vagy az egyik kiválasztott, aki sok új kaput nyit meg a nőknek. Összehúztam a szemöldököm, amitől sejtette gyanakvásomat, de ugyanakkor tudta, hogy mindig érdekelnek a gondolatai.

Per pillanat arról szeretnék beszélni, hogy NAGY változások előtt állunk és Te vagy az egyik kiválasztott főszereplő.

-Én?

-Te, édesem! Te!

-Én, aki saját magamon sem tudok segíteni? Aki, ha 48 órából állna a nap sem végeznék mindennel? Hogy lesz időm és energiám másokkkal foglalkozni és kapukat nyitogatni?

-Majd lesz, meglátod!

-Rendben, tegyük fel, hogy hiszek abban, hogy lesz rá időm és energiám, de milyen ajtókról beszélsz?

-Az utóbbi időben sokat változott a világ, a nemek szerepe állandó változás alatt áll és amint elnézlek benneteket mai lányokat, nem irigyellek benneteket, de a férjeiteket sem.

-Miért?

-Mert felburult az egész világ és senki sem tudja, mit a szerepe.

-De nagyi, nem élhetünk úgy, mint Ti éltek és éltetek!

-Tudom, mi túlságosan régimódiak vagyunk, de a papa még most is kinyitja az ajtót nekem, és megcsókolja a kezemet.

-És attól férfiasabb és Te nőiesebb vagy?

-Nem, de tisztábbak a szerepeink és mindenki tudja, mi a dolga! Ti mai lányok mindent meg akartok csinálni és ettől a férjeitek teljesen meg vannak zavarodva! A tehetetlenség, amit ettől éreznek elveszi a férfi erőt belőlük. Ti lányok pedig hulla fáradtak vagytok, mert nem csak azt csináljátok meg, amit mi régen megcsináltunk, de mellette eljártok dolgozni, tanultok, interneteztek, kocsit szereltek, cipelkedtek, füvet nyírtok, meg a fene tudja, mi mindent megcsináltok. Soha nem pihenitek ki magatokat és az agyatok, meg az idegrendszeretek állandó
megterhelés alatt áll. Nekünk elég munka volt feleségnek és anyának lenni.

-Tudom, a Dunára hordtátok a ruhákat és a mosás egész napos program volt. Azt most már csak Mohácson csinálják évente egyszer a Sokacok, csupán hagyományőrzés céljából. Nagyon szép programjaik vannak! Remélem, jövő nyáron eljösz velünk! De most már sokkal egyszerűbb a mosás! Csak bepakolok a gépbe, megnyomok néhány gombot és egy óra múlva kiveszem a tiszta ruhát.

-Az a gép soha nem mos úgy, mint az én gépem és az én ruháim a friss levegőn száradnak, amitől jobb illat nem létezik.

-Az igaz, a Te ruháid mindig illatosak! De térjünk vissza a kapuidhoz, milyen kapukat akarsz velem nyittatni?

-Hát, tudod, csillagom, rájöttem, hogy anyád és én túlságosan régimódiak vagyunk, de a Te korosztályod túlságosan elszárnyalt a technológia fellegei közé és sokkal többet felvállaltok, mint amire ép elmével képesek vagytok. Csoda, hogy bírjátok idegekkel és nem borultok ki teljesen a nagy pörgéstől! Úgy látom, az a legfőbb feladatotok, hogy megtaláljátok az egészséges középutat.

-Ezen mit értesz?

-Tudod régen azt mondták: nyolc óra munka, nyolc óra pihenés, nyolc óra szórakozás.

-Igen, erről a Beatrice énekel!

-Na azokról nekem ne magyarázz!

-Pedig jó banda!

-Lényeg, az, hogy nálunk mindig volt egyensúly!

-De az már rég volt, nagyikám! Mi sokkal többet bírunk, mint Ti!

-Az lehet, de milyen áron? Nézd meg, milyen feszültek az emberek és mennyi beteg van! Ez mind a túlterheléstől van!

-De nagyi, mi nem mehetünk kilenckor aludni, mint Ti!

-Azért vagytok állandóan fáradtak és azért felejtitek a gyerekeket elhozni az iskolából. Mi olyant soha nem tettünk!

-De kérlek, mondd már meg, mit kell csinálnom, nekem, nagy kiválasztottnak?

-Az, amit egyedül szoktál csinálni! Az a tantrázás, vagy mantrázás, vagy minek híjják! Az, amitől megnyugszol, meg minden féle más történik veled, amikor csinálod!

-De mondd a meditációról beszélsz?

-Igen!

-Rendben, de mit csináljak vele? Hogy fogok én azzal kapukat nyitogatni?

-Te mondtad, hogy mindenre képes vagy vele! Mi olyant nem csináltunk, csak bevágtunk egy felest, aztán nem számított semmi! Szóval az a feladatod, hogy segíts másoknak mantrázni!

-Meditálni, nagyikám, meditálni!

-Most már tudom és nem felejtem el: meditálni!

-Az én angyalkám segíteni fog az embereknek, hogy pihentebbek és kiegyensúlyozottabbak legyenek, mint mi, amikor itt ülünk a diófa alatt édes kettesben.

Átöleltem apró testét és nagy cuppanós puszit nyomtam az arcára.

-Szeretlek nagyikám!

-Én jobban szeretlek! -elbúcsúztunk és utána örömömben hazáig futottam hálálkodva, hogy ilyen belevaló nagymamám van.


Vissza a tetejére
 Profil  
 
 Hozzászólás témája: Re: Mesetopik
HozzászólásElküldve: 2011.09.03. 06:45 
Offline
Mesemondó
Avatar

Csatlakozott: 2011.08.25. 11:07
Hozzászólások: 5563
Kép

Kvitkó: Fecske

Puha fészek melegén
fiatal kis fecske
kíváncsian egyre csak az
édesanyját leste.

Kicsi fecske csivitel
kora reggel óta
"Mondd anyuka, hogy legyek
jó fecske-fióka?

Sárból hogyan tapasztunk
fészket ilyen szépen?
S hol a napfény, mikor
felhő van az égen?

Ősszel hová repülünk
olyan nagyon messze?
S mondd, ott túl a tengeren
hegy és folyó lesz-e?"

Csicsereg és kukucskál
jobbra-balra szerte,
felröppen agy szúnyogért
s ni, már le is nyelte.

"Jól csináltad fiókám
éppen ahogy kellett.
Majd megtanulsz minden mást is
édesanya mellett."


Vissza a tetejére
 Profil  
 
 Hozzászólás témája: Re: Mesetopik
HozzászólásElküldve: 2011.09.03. 17:41 
Offline

Csatlakozott: 2011.08.26. 13:07
Hozzászólások: 2061
itt is olvasgattam, tetszett a nagymamás írás Marcsi :hug: :hug: :hug:
A macskás és a kutyás írások jók voltak :lol: :lol: , egyiket sem ismertem :lol: :)

A zseblámpás olvasóktól itt sem szabadulsz meg :) :hug:

Kép


Vissza a tetejére
 Profil  
 
 Hozzászólás témája: Re: Mesetopik
HozzászólásElküldve: 2011.09.03. 18:12 
Offline
Avatar

Csatlakozott: 2011.08.25. 18:53
Hozzászólások: 6194
:o :o :o :( :roll: Édes Istenem! Erről a képről a gyerekkorom jut eszembe.....mennyit, de mennyit olvastam így!!!!!! :? :P
Már rég aludnom kellett volna, villanyoltás volt a szobámba, de én még folytatni akartam a mesémet. A legjobb módszer volt erre az elemlámpázás. Így a behajtott ajtómon nem szűrődött ki a fény, anyukámék a nagyszobából a távolba pillantva, semmit nem érzékeltek a paplan alatti olvasásból.... :oops: :lol: :lol: :lol:


Vissza a tetejére
 Profil  
 
 Hozzászólás témája: Re: Mesetopik
HozzászólásElküldve: 2011.09.03. 18:51 
Offline
Papírhajlító
Avatar

Csatlakozott: 2011.08.25. 15:31
Hozzászólások: 7504
Tartózkodási hely: fórum
"Az apróságok jelentik az életet, zagyván összekeverve bennünk ..."
Isten madara - A fecske Kép
2010.06.14. 06:39

Magyarországon három valódi fecskefaj fészkel: a füsti fecske (jellegzetes, felül nyitott sárfészkeit elsősorban istállók, jószágállások, mezőgazdasági épületek esőtől védett részeire építi), a molnárfecske (jellegzetes, zárt, csak egyetlen bebúvó nyílással ellátott sárfészkeit kevéssé vidékies környezetben, akár nagyvárosok panelházainak esőtől védett részeire építi) és a partifecske (maga vájta 30-80 cm hosszú fészeküregeit folyópartok, homokbányák függőleges oldalába készíti). Hasznos és védendő madarak, repülő rovarokra vadásznak. Télen messzire vándorolnak, ismert telelő területeik Közép- és Dél-Afrikában vannak. A nemzetközi biodiverzitás védelmi évben, felhívandó a figyelmet a madárfajok fogyatkozásának veszélyére, 2010. év madarai a fecskék lettek.

Ők a partifecske, a molnárfecske és a füsti fecske. Kép



A magyar ember a fecskét Isten madarának is nevezi, hisz a babona szerint, amelyik portára beköltözik, ott maga Isten is jelen van.



"Hetek, hónapok múltak. Vit most már bátran suhant el a konyha táján is, mert az ott lebzselő kányák el nem érhették. Azok gonoszul néztek utána.
– Csak a csontja meg a bőre van… – mondták, és nem üldözték.
Vit most már kisurrant hajnalonkint a kikötőbe, és ringatta magát az árbocrúdon, mert a költözőknek nemsokára érkezniök kellett. A végtelen tenger pihegett alatta, és ő alig vette a nagy vizet észre, mert szeme mindig a magasságokat kutatta.
Egy reggel Ri csatlakozott hozzá.
– Úgyis arra van dolgom – mondta –, elkísérlek.
Vit nem örült ennek. Nem szerette volna, ha Csí nem egyedül találja. De azért nem küldte el, mert Ri jó volt hozzá mindig, és Csí még úgysem érkezik.
– Várd te is az asszonyod – mondta neki.
– Meg az urát… – rántotta meg Ri a szárnyát. – Nem, én most már nem várok senkit, de veled jól érzem magam, ha nem küldesz el… meg aztán hátha valamelyik fiókám erre vetődik. Annak nagyon örülnék!
így teltek a napok. Ri nem hozta többet elő a közös fészket, de most már együtt lesték az érkezőket.
Felvillogtak Kelének, a gólyanemzetségnek szárnyai, és egy-egy fecskecsapat is fáradtan elsuhogott felettük.
– Nem ismeritek Csít? – kiáltott fel hozzájuk Vit.
– Nem – szóltak le mogorván a vándorok, és úgy hulltak le, halálos fáradtsággal az árbocrudakra, mint a kődarab.
Másnap már tele volt a város fecskékkel. Vit nézte, nézte az érkezőket.
– Csí!… Csí!… – kiáltott egy-egy csapatnak. – Itt vagyok! – De nem szólt vissza senki.
Már alkonyodott. Vit kiáltására ekkor egyik csapatból kivált hét fecske.
– Nézd, Ri! Nézd! Ugye, mondtam?… – És csakugyan Csí közeledett. Vit fölreppent. – Ide! Ide! – kiáltotta, és mutatta a fáradt vándoroknak a széles vitorlarudat, melyen Ri üldögélt.
A hét kis fecske pihegve szállt le, és szótlanul hallgatott egy ideig, mert a végtelennek tetsző út minden erejüket elvette.
Vit Csí mellé ült. Nézte kedves arcocskáját, de úgy vélte: megöregedett. Az új asszony a gyerekek mellett pihent és kedves, jóravaló fecskének látszott. Ő szólalt meg először:
– Csakhogy ti itt vagytok, drágáim! – És szeretettel nézte a fiókákat. Kép
– Hogy utaztatok, Csí? – kérdezte Vit halkan, mert furcsa szorongást érzett. Csí hallgatagon, fáradtan ült. – Mindig vártalak – folytatta Vit –, meggyógyult a szárnyam… és nézd, ez itt Ri, aki jó volt hozzám. Ő kívül lakik a városon…
Csí egyszerre vidám lett.
– Ó, de kedvesek vagytok! Vártatok ránk. – Rihez topogott. – Ri?… Hiszen ismerem!… Ejnye, Ri, hát nem emlékszel? Múlt vándorláskor együtt utaztunk. Köszönöm, hogy jó voltál Vithez. Megérdemled, hogy… szeressen… Vit majd leesett a gerendáról.
– De Csí! – kiáltotta sírva. – Hiszen te azt ígérted…
– Hát persze – mondta Csí –, mit ígérhettem volna? Olyan beteg voltál… de hát tudnod kell a törvényt. A nemzetség az első. És a fiókák…
– Ó – sírt Vit –, nagyon fáj a szívem! A fecskeasszony odarepült.
– Ne sírj! – vigasztalta. – Én már idősebb vagyok. Csí a negyedik uram, és… szeretem. Fáj. Fáj, jól tudom, de elmúlik. Nem kívánhatsz Rinél különb párt. Látom a szemén, hogy szeret. Ne akarj törvényrontó lenni, mert elpusztulsz, és pusztulna a nemzetség… és nem lennének fiókák. Ugye, ezt nem akarod?
– Nem, nem – kiáltotta Vit –, de most mennem kell, mert szomorú vagyok nagyon… és sírni akarok… Szerettelek, Csí! – kiáltotta, és hagyta magát sodortatni a széllel a város felé. Ri messziről követte.
A nagy fehér háznál lekanyarodott a levegőből, és odaült a korlátra, hol valamikor Csítől búcsúzott. Szerette volna meglátni lába nyomát, szerette volna, ha a kedves asszonykának most elpanaszkodhatik. De az asszony már meghalt.
Ekkor meglátta a szomorú embert, ki egy szőke lánnyal ült a parkban.
“Odarepülök – gondolta Vit –, elpanaszolom nagy bánatom.” Lerepült a korlátról, és a pad előtt félénken leszállt a földre.
– Csí visszajött – kezdte –, és én mégis nagyon bánatos vagyok…
A szomorú embernek szinte félelem csillant a szemén.
– Látja – mondta a lánynak –, ez a madár is szinte üldöz… hát nem érzi, hogy hozzám beszél?… El kell innen mennem! – kiáltotta. – Eddig is csupa szomorúság volt az életem, és most itt kell hagynom… magát is…
A lány kedvesen ránevetett a férfira.
– Nem kell. El vihet magával…
“Rám sem hallgatnak… akkor én elmegyek – gondolta szomorúan Vit. – Ők is tudják a törvényt…”
– Ó, de egyedül maradtam! – mondta felfelé repülve, de a korláton már Ri várta.
– Hogy maradtál volna egyedül? Én mindig itt vagyok… – És hívón felreppent a levegőbe.
“Ez a törvény” – gondolta Vit, és most már új reményekkel suhant Ri mellett, aki – hiszen tudjuk – kívül lakott a városon."


Fekete István - Csí (részlet, 1940)

_________________
Kép


Vissza a tetejére
 Profil  
 
 Hozzászólás témája: Re: Mesetopik
HozzászólásElküldve: 2011.09.04. 03:55 
Offline
Főrémrímész

Csatlakozott: 2011.08.29. 18:18
Hozzászólások: 6256
Csü Jüang: A felhők istennője
Kép

A felhők istennője

Orchidea-habban, jó-illatban mosdva,
tarka inge, mintha merő szirom volna.
Révület közeleg, várakozva lebeg,
kora hajnal előtt, fáklyák közt ragyogva.

És ő áll magában, Öröklét Házában,
hold-tűzként, nap-lángként fénnyel imbolyogva:
császárnői díszben, sárkány-háton libben,
gondtalanul röppen, csapdos ruha-fodra.

Leszállt az istennő földre ereszkedve
s hirtelen elsuhan, felhők közé, messze:
látja az országot, sok kéklő világot,
a négy tenger fölé röpítheti kedve...
Utána-bámulunk, követi sóhajunk,
a földön maradunk bánatba kötözve.


Vissza a tetejére
 Profil  
 
 Hozzászólás témája: Re: Mesetopik
HozzászólásElküldve: 2011.09.04. 10:20 
Offline
Bionicle harcos
Avatar

Csatlakozott: 2011.08.25. 19:15
Hozzászólások: 4145
Tartózkodási hely: Metru Nui
Szépek voltak az írások! :hug: :hug: :hug:

_________________
Kép

Egység, Kötelesség, Végzet!


Vissza a tetejére
 Profil  
 
 Hozzászólás témája: Re: Mesetopik
HozzászólásElküldve: 2011.09.04. 16:27 
Offline
Mesemondó
Avatar

Csatlakozott: 2011.08.25. 11:07
Hozzászólások: 5563
Juszufka !!

Misi!!

Makutám :hug: :hug: :hug:

Ezer ölelgetés Nektek :hug: :hug: :hug:


Vissza a tetejére
 Profil  
 
 Hozzászólás témája: Re: Mesetopik
HozzászólásElküldve: 2011.09.04. 16:49 
Offline
Mesemondó
Avatar

Csatlakozott: 2011.08.25. 11:07
Hozzászólások: 5563
Gárdonyi Géza: Nagyapó tréfái

A láthatatlan írás

- Mikor Dobót a törökök szorongatták, - így kezdte nagyapó az elbeszélését - egyszer csak a föld színe alatt az alagúton bejutott hozzá egy magyar ifjú.
- A maklári bírótól jövök - mondotta. - Ihol ez a levél, az küldte.
Dobó fogja a levelet, viszi a bástyára (mert lármát hallott ottan), aztán, hogy megnézte, nincs-e nagy baj, felbontotta a levelet. (Nagyapó belenyúlt a zsebébe és kihúzott onnan egy árkus tiszta papirost.)
- Ihol, ezt a levelet bontotta ki Dobó.
- De hiszen ezen nincs egy betű se! - kiáltották a gyerekek.
- Dobó is éppen ezt mondta - felelte nagyapó. - Mutatja a levelet Bornemissza Gergelynek, a mindentudó vitéz diáknak, hát az elmosolyodik.
- Miért mosolyodott el, nagyapó?
- Azért, mert ő el tudta olvasni.
- A semmit?
- Nem semmi ez, gyerekek. Nesze, Pista, tartsad csak oda a papirost a meleg kályhához, majd meglátod egy perc múlva, hogy mit írt a maklári bíró.
Pista odafekteti a papirost a melegre, hát egyszer csak girbe-görbe vonalak látszanak a papiroson.
Nézik, olvassák, hát ez az írás:
"Tisztelt kapitány uram! Értesítem, hogy a törökök éheznek. Nem bírják ki tovább két napnál."
- Hogyan volt írva ez a levél, hogy csak a meleg nyomta ki a betűit?
- Citrom levével - felelte nagyapó.


Furfangos csomókötés

Kép

Ahogy uzsonnáztak a kerti asztalon, jön egy hetyke-petyke cigány és kéreget.
- Miért nem dolgozol? - kérdezi nagyapó. - Hiszen te egészséges ember vagy.
- Nincs munka - feleli a cigány.
- Hát mihez értesz te?
- Értek én mindenhez a világon. Nem tetszik nekem olyat mondani, hogy én meg ne tudnám tenni.
Az asztalon egy darab madzag hevert. Fölveszi nagyapó a madzagot és azt mondja:
- No, ha mindent tudsz, hát ihol ez a madzag: köss a közepére egy csomót, de úgy ám, hogy a két végét egy pillanatra se ereszd el.
Nézi a cigány egy darabig a madzagot, vakarja is a fejét, utoljára azt mondja:
- Nem lehet az, kenyergem.
- Dehogynem, - feleli nagyapó - ha nem lehetne, nem mondanám.
A gyerekek is próbálgatják a csomókötést, de egyiknek se sikerül. Annyira könyörögnek a nagyapónak, hogy végre megmutatja.
Hát annyiból állott az egész, hogy nagyapó először keresztbe fonta a karját, azután így fogta meg a madzagot, egyik kezével az egyik végén, másikkal a másik végén. Amint szétbontotta a két karját, a madzag közepén csomó termett.



A nagyapó ujja

Kép

A gyerekek mágnesvasat vettek és naphosszat azzal játszadoztak...
- Milyen különös, - mondottak nagyapónak - hogy a mágnessel minden kis vasat föl lehet venni.
- Hát a diót fölveszi-e a mágnes? - kérdi nagyapó.
- Hogy venné fel, - felelik a gyerekek - hiszen a dió nem vas.
- No, - azt mondja nagyapó - akkor az én ujjam többet tud, mint a ti mágnesvasatok, mert az én ujjam fölveszi a diót.
Azzal kivesz a zsebéből egy diót, az asztalra állítja, s egy-kettő: ott van a dió nagyapó mutatóujján.
A gyerekek nem tudtak hová lenni csudálkozásukban, csak mindentudó Gergely bácsi nevetett. Ő ugyanis meglátta, hogy nagyapó a dió hegyét észrevétlenül belecsíptette az ujjába s azért lóg a dió, nem pedig, mintha a nagyapó ujja mágneses volna

Kép


Vissza a tetejére
 Profil  
 
Hozzászólások megjelenítése:  Rendezés  
Új téma nyitása Hozzászólás a témához  [ 2115 hozzászólás ]  Oldal Előző  1 ... 13, 14, 15, 16, 17, 18, 19 ... 212  Következő

Időzóna: UTC


Ki van itt

Jelenlévő fórumozók: nincs regisztrált felhasználó valamint 1 vendég


Nem nyithatsz témákat ebben a fórumban.
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Nem szerkesztheted a hozzászólásaidat ebben a fórumban.
Nem törölheted a hozzászólásaidat ebben a fórumban.

Keresés:
Ugrás:  
cron
Powered by phpBB® Forum Software © phpBB Group
Magyar fordítás © Magyar phpBB Közösség