Szent-Györgyi Albert, a nagy kívülálló
75 éve kapta Nobel-díját
Diplomája megszerzése után, a húszas években néhány évig sikertelennek érezte magát. Ezt erősítette rövid hollandiai tartózkodása is, ottani főnöke ugyanis semmibe vette mind a munkáját, mind a kutatási témáját – említ érdekes adalékot a nagy tudós életéből Palló Gábor tudománytörténész, Szent-Györgyi-szakértő. De milyen fura az élet! Szent-Györgyi elment egy konferenciára, ahol az egyik előadó a szakma akkori „pápája”, Sir Frederick Gowland Hopkins brit biokémikus volt, aki előadásában megemlítette a fiatal magyar kutató nevét, mondván, „nem tudom, ki ez, de fontos dolgokat állít”. Szent-Györgyi bemutatkozott Hopkinsnak, aki a beszélgetést követően meghívta magához dolgozni, és ez a lehetőség teljesen megváltoztatta az életét.
A brit tudós kifejezetten szerény ember volt, aki a laboratóriumba is ritkán, akkor is szinte félénken ment be, ám sok tehetséges fiatalt gyűjtött maga köré, s azok éjjel-nappal óriási energiával dolgoztak, de arra is volt idejük, hogy politizáljanak, vitatkozzanak .
Sok lépés kellett még az aszkorbinsav megtalálásához, tisztításához, preparálásához, ennek érdekében Szent-Györgyi egy évre Amerikába, a híres Mayo-klinikára is elutazott. Rockefeller-ösztöndíjának lejárta után Cambridge-ben azonban nem kapott állást. Ebben az időben szerveződött a szegedi egyetem, és Klebelsberg Kunó megpróbálta hazahívni a külföldön dolgozó sikeres kutatókat. Wigner Jenőt, Neumann Jánost és Polányi Mihályt is hívta, de ők – vélhetően a zsidó származású diákok és tanárok számára akkor már nem éppen kedvező légkör miatt – nem jöttek. Szent-Györgyi viszont kapott az alkalmon.
A Nobel-díja után bemutatták Horthynak, aki egy ismert lótenyésztő társaságában fogadta – idézi a történetet Palló Gábor. Szent-Györgyi nem különösebben érdekelte a kormányzót, a lótenyésztő annál inkább. Végül mégis odafordult a tudóshoz, és nemes egyszerűséggel megkérdezte, nem „svindli-e” az a dolog, amit a paprikával csinált. Talán nem csoda, ha Szent-Györgyi Albert soha nem vált hívévé ennek a rezsimnek.
A Nobel-díj abban az időben svéd állampolgárságot is jelentett, ám ez sem védte volna meg, ha a Gestapo elfogja. A híres fizikussal, Bay Zoltánnal fabrikált egy rádiót, miközben ballonkabátban, szakállasan, vastag szemüvegben próbált inkognitó mögé rejtőzni. Ez azonban nem lehetett tökéletes álca, beszámoltak arról, hogy egy teraszon valaki odament hozzá azzal: ugye maga a híres professzor? A németek mégsem kapták el, a bevonuló szovjetek azonban igen. Pillanatok alatt megtalálták, Szegedre vitték, kapott egy házat a családjával, ahol ugyan mindent megadtak neki, amit kért, de házi őrizetben tartották.
Egy fogadáson még Sztálinnal is találkozott, szerinte a generalisszimusz úgy viselkedett, mint „mindenki atyja”. Élményeiről az MKP kongresszusán is beszámolt. Arról már nem szólt, hogy a látogatás során egy fogadáson összefutott az ausztrál nagykövettel, aki egyébként szintén biokémikus volt. Szent-Györgyi elmondta a diplomatának, hogy jól látja: a politikai helyzet számára nem kedvező, Magyarország iránti lojalitása dacára sem tud lemondani angolszász kapcsolatairól. Kérte a nagykövetet, hogy lépjen kapcsolatba a Rockefeller Alapítványnyal, segítsék a kiutazását. Ahogy Vajda Tamásék tanulmányában is olvasható, 1947 tavaszán egy amerikai előadókörútja után néhány hetet Svájcban töltött, és – miután értesült arról, hogy egy barátját, aki nagyobb összeggel segítette laboratóriumának újjáépítését, letartóztatták – úgy döntött, hogy nem tér haza. Rövidebb angliai tartózkodás után az Egyesült Államokba távozott.
Tengerparti villája viszont évtizedekig szinte zarándokhelye volt világhírű tudósoknak, akik élvezték az ott töltött időt, és a Szent-Györgyivel való társalgást. A DNS szerkezetének egyik felfedezője, a szintén Nobel-díjas James Watson emlegette, micsoda élményt jelentettek számára azok a beszélgetések. Szent-Györgyi azonban, ahogy Magyarországon kilógott a németes struktúrából, úgy Amerikában sem tudott teljesen beilleszkedni az ottani kutatási rendszerbe, és állandó pénzszerző próbálkozásai beárnyékolták életének utolsó évtizedeit.
Zseniális kívülálló volt idehaza, és az maradt odakint is.
Belépés
GyIK
Keresés
)
