Sziasztok drágáim!
Bocs, hogy már megint lemaradtam.
Bocs, hogy semmit se vettem észre a rossz hangulatból.
Sok dolgot olvastam itt, eléggé meg is lepődtem, mert szerintem én vagyok az az ember, meg a jelek szerint az a birka is, aki mindig, mindenről lemarad. A munkahelyemen, a könyvtárban is általában én tudom meg utolsónak a dolgokat, amik minket is érintenek. (Éppen ebben a pillanatban is, de ez most nem ide tartozik.) Mindent egybevetve jó volt olvasni, hogy sikerült tisztázni a félreértéseket.
Szeretném, ha tudnátok, hogy én nem értettem félre senkit, és remélem, engem se értettetek félre. Én úgy szeretlek titeket, mindenkit egyenként és egyben is, ahogy vagytok.
A másik fórumot sokáig kerülgettem, de ezt már többeteknek említettem. Azt viszont szerintem még nem, hogy mielőtt ott csatlakoztam volna, egy éjszaka hegedűvel álmodtam. Hogy én magam hegedülök. Mivel ez már előfordult velem ébren is, nem volt nagy poén, de azért megnéztem az álmoskönyvben, ami azt írta: ha hegedülsz álmodban, szeretnél egy közösséghez tartozni. Így is volt, akkor bégettem be először, és a mai napig nem bántam meg.
Mikor Seth ide hívott, nagyon örültem. Egyrészt azért, hogy Malacka meglett, másrészt mert csupa olyan kedves ismerős volt itt, akivel odaát is szívesen futottam össze. Meg azért is, hogy a jelek szerint ti is olyan jól éreztétek magatokat a birkatársaságban, mint én köztetek.
Nem vagyok egy nagy barátkozós típus, úgy értem, nincs sok barátom. Sok ismerősöm van, akikkel sokat és szívesen beszélgetek, de a barátom, akiknek elmondjak dolgokat, kevés. Kb. egy kezemen meg tudnám számolni, hány. (Szám szerint három. Még maradt is két ujjam

) Titeket kivétel nélkül megszerettelek, és szívesen vagyok együtt veletek. Bármiről, bármikor szívesen beszélgetnék veletek.
Ne haragudjatok rám, de ha feltűnik itt valaki, akinek a kilétét nem ismerem, akkor is szívesen fogadom. Valahogy csak bejutott ide. Mivel ez egy zárt közösség, Sethnek tudnia kell az illetőről. És ha az ő vöröslő szemeinek fókuszán túljut, már csak nem árthat.
Persze tudom, mindenkinek vannak rossz tapasztalatai. Sajnos, sokat és sokszor, akár akaratlanul is megbántjuk egymást. Az életben, személyesen mindenképpen, de a jelek szerint sajnos még néha itt is. Tudjuk, hogy ez nem jó, de így van. Mert emberek vagyunk, nem angyalok.
Akárhogy vesszük is, ez egy virtuális világ. Akármennyire bizalmasak vagyunk is egymással, azért csak hiányzik a közvetlen kapcsolat. Ki ennyi, ki annyi év alatt megszokta, hogy az, akivel beszélget, nemcsak szavakkal ad választ arra, amit mondott, hanem arckifejezéssel, mosollyal, a felelet hangsúlyával. Ez itt természetszerűleg hiányzik. A mosolyt még csak lehet is pótolni a szmájlikkal, de mindent azért ők sem helyettesíthetnek. Ha félre tudunk érteni valakit, amikor szemben ül velünk, hogyne lehetne félreérteni, mikor hozzászólások sorozatán keresztül társalgunk vele? Ugyanez a helyzet szerintem a többek által hiányolt pörgéssel is. Kevesen vagyunk, ezer elfoglaltsággal, kevés szabadidővel. Viszont ha jövünk, az magáért beszél. Ennek a helynek éppen ez a különlegessége. Én sose tudtam úgy ide jönni, hogy ne kapjak egy jó szót, vagy ne találjak egy képet, amin aztán napokig vihoghatok. Nekem ez így tökéletesen megfelelt.
A jövőre nézvést mondom (írom), ha valakinek valamikor velem lenne baja, a ritka beeeebégetéseimmel, az eltűnéseimmel vagy bármivel, az legyen szíves, és mondja meg. Akár dobjon egy pü-t, ha nem akarja nyilvánosan.
Nekem ti minden körülmények között a barátaim maradtok, ismerve és ismeretlenül, személyesen és avatar mögött mosolyogva. Azok az emberek, akikre még akkor is nagyon sokat gondolok, ha nem vagyok itt. Idézlek és emlegetlek titeket. (Remélem, eleget csuklotok!

)
No. Én csak ennyit akartam hozzátenni.