Párduc-ÉKT

Egy hely, ahová mindig visszatérhettek...
Pontos idő: 2025.07.25. 03:36

Időzóna: UTC




Új téma nyitása Hozzászólás a témához  [ 2115 hozzászólás ]  Oldal Előző  1 ... 189, 190, 191, 192, 193, 194, 195 ... 212  Következő
Szerző Üzenet
 Hozzászólás témája: Re: Mesetopik
HozzászólásElküldve: 2012.05.04. 08:08 
Offline
Mesemondó
Avatar

Csatlakozott: 2011.08.25. 11:07
Hozzászólások: 5563
Kép

""Ha egy nap úgy érzed, sírnod kell... Hívj engem. Nem ígérem, hogy meg foglak nevettetni... De sírhatok Veled. Ha egy nap el akarsz futni... Ne félj engem hívni. Nem ígérem, hogy megkérlek, állj meg... De futhatok Veled. Ha egy nap senkit sem akarsz hallani... Hívj engem. Ígérem, Veled leszek. És ígérem, nagyon csendben. De ha egy nap hívsz... És nincs válasz... Gyere gyorsan, látogass meg. Lehet, nekem van Rád szükségem.""


Vissza a tetejére
 Profil  
 
 Hozzászólás témája: Re: Mesetopik
HozzászólásElküldve: 2012.05.04. 08:11 
Offline
Mesemondó
Avatar

Csatlakozott: 2011.08.25. 11:07
Hozzászólások: 5563
Kép

""Nagy bátorság kell ahhoz, hogy egy ember fenntartás nélkül engedje szeretni magát. Bátorság, csaknem hősiesség. A legtöbb ember nem tud szeretetet adni és kapni, mert gyáva és hiú, fél a bukástól. Szégyelli, hogy odaadja, s még sokkal inkább szégyelli, hogy kiadja magát a másiknak, elárulja titkát. Azt a szomorú, emberi titkot, hogy szüksége van gyengédségre, nem tud meglenni nélküle.""


Vissza a tetejére
 Profil  
 
 Hozzászólás témája: Re: Mesetopik
HozzászólásElküldve: 2012.05.04. 09:48 
Offline
Papírhajlító
Avatar

Csatlakozott: 2011.08.25. 15:31
Hozzászólások: 7504
Tartózkodási hely: fórum
dmarcsi55 írta:
Kép

""Igen, az élet utazás, melyet sokkal jobb társsal az oldalunkon megtenni. A társ persze szinte bárki lehet. Egy szomszéd az utca túloldaláról vagy a férfi az ágy másik feléről. A társ lehet egy anya telve csupa jó szándékkal, egy gyerek, aki mindig rosszban sántikál. Mégis minden jó szándékunk ellenére néhányan útközben elveszítjük a társunkat. És akkor az utazás elviselhetetlenné válik. Tudják az ember sok mindenre teremtetett, de arra, hogy magányos legyen biztosan nem.""


És aki már több mint 20 éve magányos az mit kezdjen az életével. :(

_________________
Kép


Vissza a tetejére
 Profil  
 
 Hozzászólás témája: Re: Mesetopik
HozzászólásElküldve: 2012.05.04. 16:35 
Offline
Mesemondó
Avatar

Csatlakozott: 2011.08.25. 11:07
Hozzászólások: 5563
Juszufkám!

Te családban élsz ,szeretnek a gyermekeid az unokáid .

Szerintem sok olyan ember van aki egyedül él --mondásként--

" se kutyája ,se macskája " ,még szólnia sincs kihez ,ők az igazi magányosak .


Vissza a tetejére
 Profil  
 
 Hozzászólás témája: Re: Mesetopik
HozzászólásElküldve: 2012.05.04. 16:39 
Offline
Papírhajlító
Avatar

Csatlakozott: 2011.08.25. 15:31
Hozzászólások: 7504
Tartózkodási hely: fórum
Szia édesem ez igaz ,de én is annak érzem magam.

_________________
Kép


Vissza a tetejére
 Profil  
 
 Hozzászólás témája: Re: Mesetopik
HozzászólásElküldve: 2012.05.04. 16:48 
Offline
Mesemondó
Avatar

Csatlakozott: 2011.08.25. 11:07
Hozzászólások: 5563
Anyák napi interjút olvastam ma ,Hámori Ildikó színésznővel és lányával, Szinetár Dórával

Kép


"""– Máskor is előfordul, hogy csak úgy beültök ide egy kávéra?

Ildikó: Igen. Néha összefutunk, közel van hozzánk ez a bevásárlóközpont. Máskor meg Dóriék jönnek át ebédelni, esetleg én megyek a négyéves unokámra, Zorkára vigyázni. Csak néhány utca választ el bennünket egymástól, szinte naponta találkozunk.
Tudom, hogy ez ma már ritkaságszámba megy, pedig ha a családtagok hosszú ideig nem adnak hírt magukról, egyszer csak azt veszik észre, hogy idegenek lettek. Mert az ember folyton változik.

Dóri: Pont erről beszélgettünk múltkor az anyósommal. Hogy amikor valakinek kisbabája születik, egyúttal jelképes szerződést is köt azzal a gyerekkel. Attól kezdve ő a felelős érte.
Természetesen, amint felnő, és Karinthyval szólva, felelős lesz az arcáért, már maga vállalja tetteinek következményeit. De a kettőjük közötti kapcsolat fenntartása továbbra is a szülő dolga marad.
Előfordul, hogy én sem telefonálok néhány napig, de a szüleim még soha nem illettek ezért szemrehányással. Ilyenkor inkább ők keresnek engem, vagy örülnek, ha végre megcsörren a telefon. Ahogy én is ugrok, ha a tizenöt éves Marci fiamnak eszébe jut, hogy felhívjon .
Dóri: Mamika szinte barátnőként működött. Emlékszem, kamasz lányként megismerkedtem egy fiúval, de csak a Műegyetem diszkójában találkoztunk, félhomályban. Másnap a kocsiból ötven méterről megláttuk, és egymásra néztünk anyuval: „Jézusom!” Mondtam neki, hogy én most kiszállok, te pedig tíz perc múlva gyere vissza. És jött.
Ildikó: Azóta, ha lehet, még jobban elmélyült a kapcsolatunk... Attól a perctől fogva, hogy megszületett, imádtam Dórit. Amikor kicsi volt, és valamiért leszidtam, rám nézett: „És akkor most már nem szeretsz?” Majd megszakadt a szívem. Dehogynem szeretlek, mondtam neki, csak most haragszom rád. Alapszabály, hogy a szeretetben mindig meg kell erősíteni a gyerekeket, akkor nem lesz soha önbizalomhiányuk.

– Dóri, az édesapáddal (Szinetár Miklós rendező) milyen a viszonyod?

Dóri: Ő egy igazi elfogult, lányos apuka. Ha szerepelek a tévében, ma is rögtön felhív, és megdicsér. Azt szokta mondani: „Még mindig olyan vagy, mint tizenhat éves korodban!” Hát persze, csak most már egy órát kell hozzá sminkelnem. Az apa-lánya viszony egyébként egy külön történet. Látom, hogy rajong a férjem is (Bereczki Zoltán musicalszínész) a lányáért, Zorkáért. A két apa között mégis óriási a különbség. Más korosztály. Édesapám kamasz volt, amikor az édesanyját leszedte az Auschwitzba induló vonatról, és téglát hordott a Petőfi híd visszaépítéséhez. Nem volt ideje azon gondolkodni, hogy most csajozzon, vagy inkább lógjon a haverjaival.

– Kire ütöttél, édesanyádra vagy édesapádra?

Dóri: Azt szokták mondani, inkább papikára hasonlítok. Őt mindenki szigorú, mértékadó embernek hiszi, de én egy másik arcát is ismerem. Merthogy ő is esendő ember... Egyébként meg remélem, sikerült tőle eltanulnom azt a végtelen nyugalmat és derűt, amivel minden reggel ébred. Persze keverék vagyok én is, mint mindenki. Mostanában mintha egyre jobban hasonlítanék mamikára.

Dóri: Persze, az ember a gyerekeitől tanulhat a legtöbbet, de a követendő példát a szüleitől lesheti el. Édesanyám fantasztikus anyuka volt. Mindent megtett értem, hordott mindenféle táncra, moziba, színházba, ahova csak akartam. Fittipaldiként beugrott a kocsijába, kettőkor már várt az iskola előtt, és elrepített magával a Rádióba, hogy míg a Szabó család felvétele folyt, mégis együtt lehessünk. Én szerintem már csak a közlekedési nehézségek miatt se lennék erre képes. És ő mindezt segítség nélkül csinálta! Legfeljebb a dédi vigyázott rám néha, és focizott velem, amíg ő hazaért. Most mamika focizik Zorkával. Néha csak elnézem, hogy tud játszani a gyerekekkel! Teljesen belebújik a bőrükbe.

– Gyönyörűek vagytok, ahogy ültök itt, anya és lánya. Se smink, se ékszer. Családi vonás a szolid megjelenés?

Dóri: Mondhatjuk így is. Ha valamit elsőként lestem el az édesanyámtól, az az, hogyan legyünk természetesen, festék nélkül is csinosak és szépek. A smink és a körömcipő nála munkaeszköz, nem része a hétköznapoknak, mégis mindig kitűnt a többiek közül az ízlésével, az eleganciájával. Amikor édesapám még az Operaházat igazgatta, minden évben kötelező programjuk volt az Operabál. Mamika több éven keresztül képes volt újabb és újabb ruhákat kreálni a régiekből egy ügyes varrófiú segítségével – nem sok pénzből, de annál több ötlettel.

– Az anyák napját hogyan szoktátok megünnepelni?

Dóri: Mamikával és az anyósommal elmegyünk Zorka óvodai előadására, és jól kibőgjük magunkat. Egyébként meg úgy gondoljuk, a virágözönt nem csupán az év egyetlen napjára kellene tartogatni. Nálunk minden egyes látogatás mamikánál anyák napja-számba megy. Legutóbb például meghívott minket ebédre, és Zorka indulás előtt már kérte is: „Vigyünk virágot mamikának!” Aztán megettük a világ legfinomabb citromos tökfőzelékét mamika sült csirkéjével, nekünk ez volt az ajándék!""

Kép


Vissza a tetejére
 Profil  
 
 Hozzászólás témája: Re: Mesetopik
HozzászólásElküldve: 2012.05.04. 16:55 
Offline
Papírhajlító
Avatar

Csatlakozott: 2011.08.25. 15:31
Hozzászólások: 7504
Tartózkodási hely: fórum
Olvasom még nem értem a végére.

_________________
Kép


Vissza a tetejére
 Profil  
 
 Hozzászólás témája: Re: Mesetopik
HozzászólásElküldve: 2012.05.05. 06:35 
Offline
Főrémrímész

Csatlakozott: 2011.08.29. 18:18
Hozzászólások: 6256
Kép


Vissza a tetejére
 Profil  
 
 Hozzászólás témája: Re: Mesetopik
HozzászólásElküldve: 2012.05.05. 07:23 
Offline
Mesemondó
Avatar

Csatlakozott: 2011.08.25. 11:07
Hozzászólások: 5563
Kép

Varró Dani: Misi és a fejlett öntudat

Múlt hét végén meglátogatott minket a veszprémi nagymama. Este kikísértük a buszhoz, integettünk neki, Misi még puszikat is dobált.

Aztán hazafele menet bizalmasan közölte velem: – Elment a nagymama busszal. – Egy kicsit elgondolkodott, majd hozzáfűzte: – Nem koszos a nagymama.
Ahogy Misi fiam okosodik, egyre több dologra jön rá magától. Már nemcsak azt ismétli el, amit tőlünk hallott (soha nem mondtuk neki például, hogy nem koszos a nagymama), de saját meglátásai is vannak.
Az első ilyen önálló megfigyelést az etetőszékben tette. Előzményként hozzátartozik, hogy Misi sok mindent élvez nagyon, imád például libikókázni, lépcsőzni, fröcskölni a kádban, ezeken nagyokat nevet, és miközben mondjuk fröcsköl és nevetgél, nem rejti véka alá a véleményét, miszerint: „ez vicces, fröcskölni!” Az említett esetben azonban nagyon komolyan, elmélyülten szemlélt egy kezében tartott kekszet, méregette, nézte innen, nézte onnan, végül megfogalmazta a megfigyelését:
– Nem vicces a keksz.
Meglepődtem a kijelentésen, de egyet kell értenem Misivel. Nagyon sok vicces dolog van a világban, de a keksz speciel tényleg nem vicces. Az egy dolog, hogy mi egyetértünk Misivel, ő viszont egyre gyakrabban nem ért egyet velünk. Annyira fejlett az öntudata, hogy nemegyszer más véleményen van. A múltkor ráültettem Misit a bilire, és aztán valami feladat elszólított onnan, úgyhogy otthagytam egy kicsit. Nem sokkal később azt látom, hogy Misi fedetlen alféllel, kekszet rágcsálva közelít felém.
– Misikém, végeztél? – kérdeztem tőle.
– Nem végeztem, hanem eszem. Kekszet – javított ki Misi. (Úgy látszik, a keksz visszatérő motívum Misi öntudatra ébredésének történetében.)
Egy másik alkalommal olvasgattam éppen, amikor Misi megjelent mellettem.
– Misi segít becsukni – közölte Misi, és becsukta a könyvemet.
– Ne csukd be, Misi, hát olvasom – méltatlankodtam.
– Nem kell olvasni – mondta Misi szigorúan. – Visszaviszem a helyére.
És már vitte is.
– Hova viszed, Misi? – kiáltottam utána csodálkozva.
– Helyére – mondta Misi ellentmondást nem tűrően, és föltette a könyvet a polcra.
Szóval Misinek egyre több mindenről van határozott véleménye, ami nem feltétlenül egyezik a miénkkel. A köztünk tátongó generációs szakadék és az ebből adódó szemléletbeli különbség legélesebben talán a veszély megítélésében mutatkozik meg. Amiben én aggódó szülőként a veszélyforrást látom, abban Misi a kalandot.
A múltkor egy bevásárlóközpontban jártunk, és az emeletről néztük a földszinti szökőkutat, ami a legkülönfélébb látványos szökési módokat mutatta be. Misi teljesen le volt nyűgözve tőle. Annyira érdekelte a szökőkút, hogy egészen kihajolt.
– Misi, ne hajolj ki annyira, veszélyes! – szóltam rá aggódva.
– Mért? – kérdezte Misi, akinek már annyira fejlett az öntudata, hogy a miért-korszak is itt áll a küszöbön.
– Azért, Misi, mert ha nem vigyázol, elveszíted az egyensúlyodat, kiesel, lepottyansz innen, és nagyon megütöd magad.
Misi figyelmesen hallgatta, amit mondok, és lelkesen rávágta: – Jó lesz!


Vissza a tetejére
 Profil  
 
 Hozzászólás témája: Re: Mesetopik
HozzászólásElküldve: 2012.05.05. 07:25 
Offline
Papírhajlító
Avatar

Csatlakozott: 2011.08.25. 15:31
Hozzászólások: 7504
Tartózkodási hely: fórum
Elolvastam az anyák napi történetet .
Szépen élnek jó nekik.A szeretet a legfontosabb dolog a családban.

_________________
Kép


Vissza a tetejére
 Profil  
 
Hozzászólások megjelenítése:  Rendezés  
Új téma nyitása Hozzászólás a témához  [ 2115 hozzászólás ]  Oldal Előző  1 ... 189, 190, 191, 192, 193, 194, 195 ... 212  Következő

Időzóna: UTC


Ki van itt

Jelenlévő fórumozók: nincs regisztrált felhasználó valamint 1 vendég


Nem nyithatsz témákat ebben a fórumban.
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Nem szerkesztheted a hozzászólásaidat ebben a fórumban.
Nem törölheted a hozzászólásaidat ebben a fórumban.

Keresés:
Ugrás:  
cron
Powered by phpBB® Forum Software © phpBB Group
Magyar fordítás © Magyar phpBB Közösség