MakutánakA korrektor asztalán az őskáosz uralkodott. Az új képregény első részének utómunkálatai zajlottak éppen a stúdióban. Az íróasztal mögött hatalmas ablak engedte be a külvilág látképét, és némi természetes fényt is. Bár most, télen, ebben a borongós, esős időben már kora délután is szükség van a mesterséges megvilágításra. Az asztal mögött egy két méter magas, fiatal srác ült. Homlokánál a válláig, tarkójánál a áta közepéig érő hosszú, vérszínű haja, és fekete ruhája eléggé bizarr külsőt kölcsönzött neki. Acélszürke, fürkésző szemei a monitort nézték. Néhol beletúrt a papírkupac alá, és kivett egy ősi, gyűrött lapot, néhol pötyögött valamit a gépbe, néhol pedig az egérrel száguldozott. Hirtelen, éles hangon, hangosan megcsörrent a telefonja.
- A szövegíró az - motyogta a srác. Felemelte a kagylót, a drót valahol a papírkupac alatt végződött egy perpillanat láthatatlan telefonkészülékben, amit elborítottak a papírok, és a fényképek.
- Korrektor - mondta bele unott hangon.
- Szia Tomi, Kata vagyok, és azért hívlak, mert... - hallatszott egy hang a vonal másik végéről.
- Óhh, a francba, a zenekari próba! - csattant fel a srác. - majd kijelentését egy ököllel történt ütés követte, és az asztallap volt az áldozata.
- Ne aggódj, áttettem holnapra - folytatta a lány a telefonban.
- Nem, erről szó sem lehet, hónapok óta halasztjuk! Ma lesz, és kész! És sikerünk lesz - mondta emelkedett hangon.
- Nézd - folytatta a lány - Megpróbálhatjuk, de most mindent visszamondani, és mára átrakni... Az rengeteg idő.
- Tudom - mondta a srác, majd tenyerébe temette a kezét, és pár másodpercnyi szünet következett. - Akkor is ma lesz - jelentette ki némi gondolkodás után. - Ugye megérted, Kata? Megkértem őket... megígérték, hogy ott lesznek, és nem csak Ő...
- Jó, rendben van Tomi. Megpróbálom elintézni. Dolgozol?
- Igen.
- Mikorra érsz ide?
- Egy szöveget még elintézek, és repülök a Rock & Roll Café-ba.
- Helyes. Akkor nyolckor a színpadon.
- Igyekszem odaérni. Szia Kata!
- Szia! - mondta a lány majd kattanás hallatszott, és a srác lerakta a kagylót a papírkupac alá. Majd elgondolkodva nézett maga elé. Monitora furcsa fénybe vonta az arcát. Úgy döntött, felkapcsolja íróasztalán a lámpát. Az asztallal szemközti falon egy hatalmas kép lóg, még a szövegíró ajándékozta neki. Egy LEGO építményt ábrázolt, fehér-arany színű páncéllal. A sráctól mindig távol állt ez a furcsa világ, de az író bele van szeretve, és most épp a LEGO megbízásából készül erről a fehér-arany szörnyetegről egy képregény, amiben aztán kiderül, hogy nem is annyira szörnyeteg. A srác sóhajtott egyet, majd ismét belefeledkezett a számítógépbe, amikor ismét csörgött a telefon.
- Korrektor - szólt bele a kézibeszélőbe a srác.
- Szia Tomi, itt a szövegíró. Kész a szöveg, épp most küldtem el hozzád.
- Jesszusom, remek, állok is neki, személyesen viszem a nyomdába, köszi Áron. Jajj, egy kérdés: Jössz ma este nyolcra akkor a Rock & Roll Caféba? Fellépünk, első nyilvános fellépésünk.
- Hát, ami azt illeti, lenne egy kis programom - kezdi a fiatal férfihang a telefonban.
- Kérlek, megígértem mindenkinek, hogy ott leszel. - mondta esdeklő hangon a srác.
- Meglátjuk - felelt a szövegíró. Végül is, elutazni holnap reggel is el tudok...
- Köszönöm drága barátom! - kiáltott fel a srác boldogan. - Akkor ott találkozunk.
- Este nyolckor - egészítette ki a szövegíró. - Na szevasz, jó munkát!
- Köszi, helló! - búcsúzott a srác, majd megnézte az e-maileket. Kettő új levele jött, de a szövegíróét nyitotta ki. Majd lázas szemmel dolgozni kezdett a szövegezésen, keresve a hibákat, elgépeléseket, vesszőhiányokat, és az egyéb, megjelenésben zavaró dolgokat. Végül a szövegbuborékokba rakosgatta a szövegeket, és az egészet elmentette a pendrive-jára. Aztán kikapcsolta a gépét, felkapta a pendrive-ot, és kisietett az irodájából, de még mielőtt távozott volna, bezárta annak ajtaját. Majd a folyosó felé vette az irányt. Lement a pincébe a lépcsőházban, majd kinyitotta az aprócska ajtót, hogy a hatalmas nyomdagép zaja robajjal töltse el a lépcsőházat. Belépett, majd becsukta az ajtót, és a balra található, hangszigetelt nyomdagép-vezérlő terembe sietett.
- Sziasztok! - köszönt vidáman. - Éppenhogycsak ideértem - mondja, majd kezét előrenyújtva az asztalra helyezte a pendrve-ot.
- Köszi Tomi - mondta az egyik ember a háromból. Akkor ezt még ma éjjel megejtjük. Hatvanezer példány, ugye?
- Pontosan. - bólogatott a srác.
- Ja - szólt vissza az ajtóból - akinek van kedve, ma este nyolc óra, Rock & Roll Café, meglesz az első fellépésünk. Gyertek el, a belépés ingyenes. - majd becsukta maga mögött az ajtót, és felsietett a lépcsőházban a földszintre. Kiment a portánál, majd balra vette az irányt. A parkoló legvégében álló fekete színű VW bogárhoz sietett, majd kinyitotta, és beült. A levegős boxer pöccre indult, és a srác elviharzott, felkapcsolt fényszórókkal. A közvilágítást is akkor kapcsolták be. Az óra ekkor hat óra huszonhat percet mutatott.
-----------
- Már itt kéne lennie - fakadt ki egy karcsú, középmagas, szőke hajú lány, és mérgesen az óráját nézte. - Sose szokott késni - fortyogott hangosan, amikor egy hosszú, vérszínű hajú, magas fickó mögé lépett, és annyit súgott a fülébe:
- Kata, most sem késtem el.
- Jajj, Tomi, a frászt hoztad rám! - mondta a lány majd a srác nyakába ugrott.
- Ugye, hoztad a gitárodat? - kérdezte a lány.
- Igen, hoztam. - válaszolt a srác mosolyogva. - Bár engem inkább az érdekel, hogy itt van-e az én kedvenc szövegíróm.
- A biztonságiak látták a közönség soraiban - mondta Kata.
- Remek. Nos, akkor csapjunk a húrok közé, menjünk, mert nyolc óra van. - mondta a srác, majd felfutott a színpadra, mire hatalmas üdvrivalgás tört ki. Megragadt egy mikrofont, és belekiáltotta:
- Sziasztok! - erre a tömeg még nagyobb őrjöngésbe kezdett. Közben a srác a szemével kereste a szövegírót. Az egyik közeli asztalnál meg is pillantotta.
- Nos, a videómegosztókról már ismertek minket... Hadd ragadjam meg az alkalmat, hogy köszönetet mondja Nektek, uganis ez a kis zenekari próba nélkületek nem jöhetett volna létre! Nem húznám tovább a szót. Inkább azt mondom, hogy CSAPJUNK A HÚROK KÖZÉ! Az első szám, az egyben legnépszerűbb, az Ördögök vagy Angyalok című! Ezt a zenét a Szövegírónak ajánlanám, aki itt ül közöttünk! - A kijelentést hatalmas üdvrivalgás követte a tömeg részéről, majd Seth belecsapott a gitár húrjaiba, mellette Kata is, illetve egy dobos, és egy szintetizátoros. Tomi énekelt, a tömeg pedig őrjöngött. A szövegírót pedig valahol mélyen megérintette a dalszöveg.
© Seth 2011
[Angels or Devils]
Belépés
GyIK
Keresés
Inkább toll.
