FehérUnottan keltem ma hajnali négykor. Mosakodás, WC, majd reggeli. Az egy szelet kenyér, rajta parízerrel és sajttal is soknak bizonyul ekkor, nyammogtam rajta vagy húsz percig, pedig máskor ez az adag három percet sem él túl. Aztán felöltözködtem. Jó anyám tanácsára bakancsot és meleg kabátot húztam, mert a hőmérő higanyszála igencsak alulról verte -3 foknál a skálát. Felöltöztem, összeszedtem a könyvemet, a leleteimet, és az innivalómat, valamint egy kis túlélőnasit a mai délelőttre. Aztán elindultam otthonról.
- Na, a gyűrűmet jól otthon hagytam - morogtam magamban, miközben bedugtam a fülem némi zenével, miközben sikeresen dobtam egy hátast egy rég befagyott pocsolyán. Megtudtam, milyen érzés "jégen lenni".
- Anyádat - morogtam, majd feltápászkodtam, és mentem tovább a Marcalvárosi buszdecentrum irányába. Amikor odaértem, órámra néztem. Van még tíz percem a 14-es jelzésű buszig. Közben zenét hallgattam, és csak peregtek a percek. Mikor eszméltem, a HFZ-995-ös forgalmi endzsámú Ikarus 417-es csuklós "kaszinóbusz" gördült be elém, 14-es jelzéssel. Ajkaimon mosoly játszott, felszálltam.
- Jó reggelt! - köszöntem barátságosan a sofőrnek, bár hátsó fertályom fájdalmat árasztott magából. Elmentem a busz legvégébe, a kaszinórészbe, és helyet foglaltam a trónomon. Mindössze 3 megállót mentem, majd felálltam, és a negyediknél leszálltam. Aztán a zebra felé vettem az irányt, a lámpák még nem működtek, egy teherautó mögött, egy személyautó előtt átmentem az út túloldalára, majd a Rendelőintézet felé vettem az irányt. Amikor odaértem, még zárva volt. Jobb ötletem nem lévén vártam a biztonsági őrt, hogy kinyissa, aki fél hat előtt hét perccel beengedett engem, a közben ugyanúgy a bőrgyógyászatra érkező még két beteggel együtt. Nem teketóriáztam, hét órától van sorszámosztás, de már most itt kell lenni, mert minden doki csak tíz db. sorszámot ad, és itt hatkor szerencsétlen esetben akár 100 ember is állhat. Teltek a percek, én pedig a Tutanhamon arcai c. könyvvel szórakoztattam magamat. Addig jutottam el, amikor Anheszenpaaton és Tutanhamon házasságra lép. Mindegy. Órámra néztem, elraktam a könyvemet a szatyromba, majd felgördült előttem a roló. Köszöntem, és közöltem, hogy a Főorvos asszonyhoz adjon sorszámot. Megkaptam az egyes jelűt, majd rohantam fel vele a harmadik emeletre. Leültem, majd éppen behívtak, amikor valakit a mentő hozott be, hogy az itt kapott injekció beadása után fulladni kezdett. Én azonnal illemtudóan kispuriztam onnét, és vártam a soromra. Aztán amikor az életmentésnek vége lett, bekerültem ismét. Csökkentették a ragyáimra adott gyógyszeradagot, a brutális ajakkiszáradásra tekintettel. Amikor kezemben voltak a receptek, elköszöntem, és kifelé indultam. Kiléptem a rendelőintézet ajtaján, le a lépcsőn, és...
- Mi a fene ropog? - kérdezem magamtól hülyén. Körülnézek: minden tök fehér, és esik a hó. Álltam tátott szájjal, majd felkiáltottam:
- Igeeen!!!! - csak páran néztek hülyének, boldogan gázoltam bele a hóba. Idejét se tudom, mikor ropogott hó a talpam alatt legutóbb. Odafent az egyiptomi isteneim is úgy akarták, hogy jól induljon a napom, hát jól indult!!! Tiszta boldog vagyok.
A kaszinórész a 417-es Ikaruson, hátul.
És a busz, személyesen pont az a példány, amivel mentem ma hajnalban.
Belépés
GyIK
Keresés
