Szeretlek...Alig hiszem, hogy itt állok, a karnaki templom másában, oldalamon veled, és éppen nőül veszlek. Tudom, mondanom kellene valami nagyon szépet… de a szavak, amelyek eddig oly könnyedén jöttek, most összetorlódnak a torkomban. Mert hogyan is mondjam el azt, amit érzek?
Amikor először berúgtam a kocsmád ajtaját, még nem sejtettem, milyen jövő vár itt rám. Ez is csak egy hely volt a sok közül, ahol eddig megfordultam. Úgy gondoltam, learatom a babérokat, aztán továbbállok, mint tettem eddig mindig. De rabul ejtett egy varázslatos szempár…
Eleinte nem mutatkoztál, csak hallottam rólad. S aztán, amikor megjelentél, ridegnek bizonyultál, és megközelíthetetlennek. Féltem a haragodat, mégis minden este vártam, hogy gyere. De te sokáig nem jöttél, és amikor mégis, nem sok örömöm volt benne. Pedig akkor már érted lángoltam, te azonban csak játszottál velem. Mindig, amikor már azt hittem, célhoz érek, ellöktél magadtól. Mígnem azon az őrült, gyönyörű augusztusi éjszakán az enyém lettél…
Úgy adtad nekem magad, hogy nem kértél cserébe semmit. Szerettél, aztán eldobtál megint. Hol vihar dúlt, hol kisütött a napsugár… Mint a neved, amelyen delavár testvéreim neveznek. Küzdöttél az érzés ellen, ahogyan én is küzdöttem. Ezernyi akadály állt közöttünk. Azt hittük, egymással harcolunk, pedig önmagunk ellen tettük. Mindhiába. A sors egymásnak teremtett bennünket, az akadályok pedig nem voltak valódiak, most már látom.
Soha nem maradtam még ennyi ideig egyetlen helyen sem. Már régen továbbálltam volna, mert tovaűzött mindig a lelkemben fájó űr. Mintha keresnék valamit, örökké. De mióta velem vagy, ez az űr eltűnni látszik, te betöltötted. Már nem hív a végtelen préri, nem kínoz a magány. Te lettél az én napom.
Lindsay Dawn, indián nevén Arany Napsugár! Szeretlek! Az vagy nekem, mint szomjazónak a tenyerébe csorgó friss forrásvíz. Az vagy, aki megtart, aki ölel, és aki önzetlenül szórja rám a szeretetét. Az vagy, aki bizalmat ajándékozott nekem, a méltatlannak…. aki megmutatta, hogy más is tudok lenni. E naptól még inkább azon leszek, hogy óvjalak, és elfeledtessem veled a rosszat, hogy sose kelljen könnyeket ejtened. Azon leszek, hogy azzá váljak, akit szerethetsz. Tiéd szívem minden szerelme, és a hűségem. Csak veled teljes az életem!
Lunci! Köszönöm, hogy vagy nekem! Köszönöm neked a boldogságot!
Belépés
GyIK
Keresés
