malacka írta:
Makuta, régen én is jártam így, hogy sok időt töltöttem el egy feladaton, aztán nem maradt idő a többire. Azért amit megcsináltál, az jó lett?
Többnyire.
malacka írta:
Simán beadom a szurit magamnak, ilyenekkel nincs problémám.
Én agyrémet kapnék, ha naponta kéne szuriznom magam. Injekciós-tű fóbiám van vagy mi. Egyszerűen nem bírom. Oké, a beadást még elviselem úgy ahogy. Egyszer néztem csak eddig oda és az se az én szurizásom volt... Hát a védőnő szerint tisztára elsápadtam, meg valószínüleg a vércukorszintem is leesett, mert adtak szőlőcukrot. Kiráz a hideg az oltástól.
És még tőlem nem is vettek vért. Hát szerintem ott lazán el is fogok ájulni.
Na jó, azért nem, de hogy szar menet lesz majd, az tuti.
malacka írta:
Rohantam lefelé a lépcsőn és az utolsó fokról lecsúszott a lábfejem, magam alá fordult, ennyi. Felpattantam és még a boltba is elmentem vásárolni. Aztán este már nem bírtam a kínnal, irány a baleseti...
Mintha csak a Nagymamámat olvasnám. Neki legutoljára gerinctörése volt. Elesett, de mivel tudott járni nem gondolta, hogy komoly. Másnap ment az ügyeletre a fájdalom miatt, akkor derült ki, hogy kompressziós csigolyatörése lett.
Azóta neki is naponta kell injekcióznia magát, de neki Forsteoval. A csontképzést segíti, csak olyannak adják akinek már volt csontritkulásra visszavezethető törése vagy törései (nagymamámnak már kettő is volt ezzel együtt
)
Belépés
GyIK
Keresés
Most, ha kell ha nem, szobafogságra vagyok ítélve. Gipsz térdig hat hétig...ja, meg hasbaszúrom magam minden nap trombózis ellen. és nem dühömbe, hanem muszájból. Jó kis karácsonynak nézek elébe... 
