Elegem van... (TRUE STORY)
... de most tényleg.
Sajnos, kénytelen vagyok egy szobában élni nővéremmel, ami még nem is lenne akkora probléma, ha nem azt látná állandóan, hogy én hogyan teszek neki (amúgy nem szándékosan, bár ez nem teljesen igaz, erről picit később) keresztbe. Szóval a helyzet a következő. Rettentően örültem annak, hogy megvettem az új notebookot. Azóta is napi használat tárgyát képezi. Örültem, mert végre nem zavartam szüleimet a nagy gépnél a kikopó billentyűzet hangos klattyanásaival, jóval este tíz után. Ám egy dolgot valószínűleg a családom is elfelejtett. De ez régi sztori. Anno, amikor még a Nokiában dolgoztam, minden reggel amikor menni kellett, 4 órakor keltem, hajnalban. Előző este, RENDSZERESEN könyörögnöm kellett tesómnak fél tizenegykor, hogy menjünk már aludni, mert dolgozom, ő pedig a notebookját püfölte nagyban. Azért fél tizenegykor, mert ebben az időben tízkor lefekvésre voltam ítélve anyumék és a fáradtság által.
De ezek az idők elmúltak! Most már az a helyzet, hogy ismét én szívok. Amióta megvan a gép, rendszeresen ki kell költöznöm a konyhába (mert anyumék alszanak), azért, mert tesóm 9-kor le akar feküdni aludni. mert hogy ő minden reggel fél ötkor kel, és hogy ő Sopronba jár minden nap dolgozni. Kérdezem én, hol van az, csak most fordítva, ami a Nokiás korszakom alatt történt? Hol van az? Sehol! Majdnem minden estém úgy néz ki, hogy kilenckor kipakolok, hogy tízkor visszatámolyogjak a szobába, esetleg fél tizenegykor, hogy én is aludhassak. Oké, mivel én nagyon béketűrő, empatikus embernek ismertem meg magam, még ezt is le tudom nyelni. Délután négy felé gép elé ülök, aztán hatkor vacsora, fürdés, majd héttől ismét nyomom idebent tízig. Igen ám, csak most már ezzel az intervallummal is van baj! Ugyanis eddig ez úgy nézett ki, hogy vacsi, fürdés után kimentem anyumék szobájába, és ott nyomtam nagyjából héttől tízig. Ezen intervallum alatt, vagyis a kb. hat-és nyolc óra közötti időszakban tesóm pedig a barátjával volt. Hozzáteszem: nekem nincs semmi gondom az ő pasijával, tök jó fej srác, meg minden. Csak hát ugye nyilvánvalóan kettesben akartak lenni, és ezzel sincs baj részemről, mert inkább nyelek egyet, és empatikus leszek, a balhé helyett. Na, hát ez a helyzet masszívan négy éve fenn áll. Hogy szopok, mint valami szűzkurva.
Nekem nincs barátnőm, de számomra úgy lenne istenigazából teljesen logikus, hogy egyik estét nálam, másikat a barátnőmnél töltöm. Első este ő jön, másikon meg én megyek. Legalábbis, ha feltétlen szeretnénk minden nap együtt töltött órákat magunkénak tudni, nekem ez így látszik egy épkézláb megoldásnak. De tesómékra kivetítve nem ez a helyzet. És ebből van nagyon elegem: hogy ők négy éve, szinte minden nap, a hét 90%-át itt töltik. Ebből következnek a konyhába/akárhová történő kiköltözések. És ebből van baszottul elegem. Nincs magánéletem nekem sem, és persze szüleimnek sem. De persze tesóm nem hajlandó a kompromisszumra, mert ő lusta, és ez neki baromi kényelmes. Ki van nyalva a segge is. Én takarítok, anyám meg főz/mos/vasal rá, apám meg én elvégezzük a barkácsdolgokat neki. Én már régen, jóval a mostani pasija előtt megmondtam anyumnak: egyszer higgyék el, ki leszek zavarva a szobából, ami talán félig az enyém is..
És igen, ma reggel megtörtént az, amitől évek óta rettegek! Az előbb említett este hattól nyolcig tartó időszak. Amíg én tegnap este kint voltam a konyhában, tesóm (ekkor már rég aludnia kéne) a következő SMS-t küldte: "Ugye sejted, hogy a szerelemesek nem csak egymás kezét fogják? Arra szeretnélek kérni, hogy azt a hétköznapi két órát hagyd meg nekünk, hogy kettesben lehessünk. Azért nem kérem élőben, mert kicsit kínosnak érzem a magyarázkodást és már kezdek hp lenni a megvonástól. Köszönöm!"
Gondolom, ehhez nem kell sokat hozzátenni. Illetve talán az előbb vázolt analógiámat. Egyszer itt, egyszer ott. Érdekes, de ez náluk nem működik. Valamiért... Én ennek nem tudom az okát. Ma reggel, mikor az SMS-t olvastam, hát, bevallom férfiasan, eleredtek a könnyeim, és egész nap tiszta ideg vagyok. Ha ő tudná, hogy NEKEM miért nincs barátnőm? Pont emiatt, mert valószínűleg el lennénk zavarva innen. ha ő tudná, hogy egy testi kapcsolat már nekem is jól megérdemelt dolog lenne így 22 és fél évesen, és ha ő tudná, mekkora lelki és fizikai fájdalmat okozott NEKEM ezzel a kibaszott SMS-sel?! De nem, nem tudja... Kompromisszumra sem hajlandó, semmire sem, mert makacs. Van az ő önös érdeke, és ha át kell gázolni valaki máson, aki akár a tesója, az sem érdekli!
Szóval nagyon ki vagyok akadva, pro&kontra jöhet, nem vagyok egy könnyen sértődő típus, de nekem ez az elmúlt négy év már nagyon sok volt. Kész, vége túlcsordultam... Tetézi a dolgot az időzítés is, egy fontos ZH-t írhatok újra holnap... Mert elrontottam. Gondolhatjátok,, mennyit tudtam rá tanulni... De mindegy, ez már csak az én egyéni szociális problémám. Sajnos ősök sem állnak úgy, hogy egy ugyanekkora, de más szobaelrendezésű lakásba költözzünk. Szóval ennyit erről. És még én sem vagyok olyan szinten, hogy elköltözzek...
További sokkal szebb napot Nektek, mint ami nekem van...
Seth...
u.i.: elnézést a csúnya szakaért, azt hivatottak érzékeltetni, hogy nagyon ki vagyok borulva....
_________________ الآلهة المصرية A hobbim az életem. | "Crossing bridges in the sky, On a journey to renew my life!" [DT]
|