malacka írta:
Teljesen igazad van....tiszteletben is tartom a vonzalmadat ezekhez a lényekhez, soha nem ítélkezem mások ízlésén. Még az is tetszik, ahogy rajongsz értük, mert valóban mindenben található szépség is, ezt nem is kérdőjelezem meg. De én már "el lettem nevelve"....bár nem majmolok egyetlen élőlényt sem. És az is szimpatikus benned, hogy ezekkel foglalkozol (nem is akármilyen szinten), és nem a haverokkal lógsz értelmetlen butaságokba feledkezve mondjuk egy pláza folyosóján idétlenül vihogva....
Még annyit szerettem volna hozzáfűzni (tegnap már fáradt voltam
), hogy azért meg értem, hogy valakinek "idegenek" ezek az állatok, mint kedvenc és nem a majmolás miatt. Például nem lehet sétáltatni őket, a labdát sem hozzák vissza, nem dorombolnak és a dögönyözést sem szeretik.
Vannak amik teljes mértékben "vadállatként" vannak jelen az otthonban, például egy arany csillámmintás páviánpókot az esetek 99%-ában nem lehet kézbevenni, mert azonnal odamar és viszonylag erősebb mérge (a többi madárpókéhoz képest). Vannak kivételek, láttam már olyat, hogy a dobozában még a talajt is lemarta, de kézretéve nem "durcizott" (YouTubeon van az említett video). Na szóval azt akartam mondani, hogy sok nem plüssfigura, nem lehet simogatni se, nemhogy kézbevenni. Ilyen az előbb említett pók, a Pterinochilus murinus, a szkolopendrák (óriás százlábúfélék), erősebb mérgű skorpiók. Az első kettőt van aki kézbe veszi, de semmiképpen nem ajánlott, sőt ha esetleg allergiásak vagyunk nagy gubancokat okozhat... A szkolopendrák elég durva állatok, gyorsak, agresszívek és egyik fajuk, a Scolopendra subspinipes már okozott halálesetet (egy kislány fejét harapta meg, aki belehalt a marásba, valószínüleg allergia és a csípés helye miatt). Egyébként is okoz lázat és egyéb kellemetlen pár napig tartó tüneteket. A skorpiókat azt hiszem nem kell ecsetelnem, vannak halálos fajaik, mint a Hottentotta nemzetség több faja is.
Ide sorolható a madárpókok döntő töbsége (még egy "kenyérre kenhető" gyapjas tarantullával is nagyon vigyázni kell, ha kézbe vesszük). A hátsóméregfogas siklók se játékszerek, mert megölni az embert nem valószínű, hogy megfogják (kivétel erősíti a szabályt, egy boomslang elég nagy eséllyel képes megölni egy embert, a kéregmintás ágsikló pedig biztos és ellenszérum sincs ellene), de némelyik nagyon csúnya sebet okoz, amik elég nehezen gyógyulnak és hagyhatnak hátra el nem múló nyomokat. Van olyan is, aminek a marása szinte semmit se okoz, a Disznóorrú kígyók mérge elvileg allergiás reakció mellett (
) vált ki egy darázscsípésnyi duzzanatot, egyébként nem so vizet zavarnak.
Egy gabonasiklót vagy királypitont viszont minden gond nélkül kézhez lehet szoktatni és nagyon aranyos állatok.
A gyíkok többsége se problémás, például a zöld leguánt meg lehet tanítani bizonyos szavak jelentésére, például értheti a nevét és a "nem szabad" jelentését. Van amelyik vad marad és csakod az ostorszerű farkával, mások távolságtartók és megint mások annyira szelídek, hogy egy macskához hasonlóan ki lehet engedni a lakásban és a simogatást is eltűri (állítólag van amelyik szereti is). A leopárdgekkó, szakállas agáma szintén szelidíthető egy bizonyos fokig (nem rohan el a simogatástól, hanem elviseli, megszokja). A varánuszok többsége szinten valamennyire "tanítható", épp mint a zöld leguán-
Kicsit elkalandoztam, ezek már faj/csoport viselkedésjellemzések.
Szóval egy madárpókra vagy egy skorpióra, szkolopendrára vagy egyéb "nem kezes" állatokat nem egy macskához/hörcsöghöz kell mérni. Sok leginkább a halakra emlékeztet: Egy szépen berendezett terráriumban élvezet őket megfigyelni, csodálni, mindennapjaikba betekintést nyerni. Szóval sokszor a "Mindent a szemnek, semmit a kéznek!" szabálya érvényesül. Többnyire halak se szeretik a "nyulkapiszkát", csak ők nem marnak oda, mint egy pók vagy kígyó (maximum ha piraniát, murénát, tűzhalat vagy egyéb ragadozó vagy "fegyveres" halat tartunk
).
Szerintem ez a fő oka az emlősökkel szembeni kisebb figyelemrészesedésnek. Hogy egy pókot nem egy hörcsöghöz kell viszonyítani. Mindkét állatnak megvan a maga vonzereje: a hörcsög aranyos és simogatható, míg egy pók szép és teljesen ösztönösen cselekszik, nem vesz tudomást arról, hogy terráriumban él, így a természet egy kis darabkáját költöztethetjük a szobánkba, ami egy hörcsögnél nem igazán tehetünk meg sikeresen (a hörcsög nagyjából tudja, hogy egy zárt térben él, a pók nem igazán vagy legalábbis nem érdekli).
És azért meg kell hagyni, hogy a legszebb színű és legérdekesbb élőlények ezekből a csoportokból kerülnek ki (szerintem). A madarak, emlősök aranyosak és barátságos kinézetűek, míg egy pók vagy egy kígyó inkább a lenyűgöző színeivel, életmódjával kápráztatja el az embereket.
Belépés
GyIK
Keresés
Engem inkább ez foglalkoztat... 