FürtömSok őszi emlékem fűztem egy csokorba, újfajta szemléletet adott az évszak szerinti leosztás.
Mint a szőlőfürtön a szemek, úgy kapcsolódnak az emlékeim hozzám. Külön-külön is kerek egésznek tűnnek, felidézhető, szerethető, ízlelgethető történések ezek, nem kapcsolódnak egymáshoz, mégis mindegyik függ tőlem. Együtt teljesen más formát mutatnak, ez vagyok én. Ez is én vagyok.
Némelyik szem hatalmas, mézédes, ahogyan szétharapom. Szinte felrobban a nyelvemen, kiontva édes izét. Újra és újra, ahányszor felidézni vágyom. Varázslat.
Vannak kisebbek, savanyúbbak, egy-két darab pedig már a külsejében eltér a többitől. Sötétek, az ízük keserű, mint a cián. De nem válogathatok.
Mindegyik szőlőszem életem egy darabja, egyformán fontosak nekem.
Az első szem: Úttörő áruház.
Nylonköpeny pici masnival. Egyéniség az egyformaságban. Évnyitó. Piros nyakkendő. Az új könyvek illata. A régi barátnők. A kötelező fogalmazás a nyárról.
A második szem: Szerelem? Költözés. Felnőtt élet. Boldogság. Önállóság. Háztartás.
A harmadik szem: Szülőszoba. Fájdalom. Műszerek. Csipogásuk. Zavaró. Ijesztő. Fehér köpeny. Túl sok. Körbeállnak, arcukon rosszul palástolt félelem. Sürgés-forgás. Gratulálunk, kislány! Szilvakék.De életben van. Könnyek. Szeretet. Sosem múlik.
A negyedik szem: Napsütés. Avar. Gereblyézés. A lányom és én. Tarka levélkupac. Ugrálunk benne. Szállnak a levelek. Szivárvány. Játék. Önfeledtség. Nevetés.
Az ötödik szem: Óvoda. Vidámság. Új barátok. Gyereksírás. Kréták. Mosoly.
A hatodik szem.
Telefoncsörgés. Apád. Halál. Feketeség. Harag. Gyász. Sosem múlik.
A hetedik szem: Iskola. Évnyitó. Szülőként. Könnyek. Mókuskerék. Szülői értekezlet. Büszkeség.
A nyolcadik szem: Szerelem. Válság. Beszélgetések. Könnyek. Újrakezdés. Boldogság.
És még megannyi, akik most nem keltek életre, de ott vannak a többi mellett, hol előtérbe tolakszanak, hol megbújnak a nagyobb, abban a pillanatban fontosabb szemek előtt. Örök mozgásban vannak, helyet cserélnek, változik a színűk, méretük, igazodnak hozzám. Táplálnak.
Minden nap, minden perc képes új és újabb szemeket növeszteni a képzeletbeli fürtömön. Amiket ízlelgethetek később, egyedül ülve a szobámban.
Szeretem a szőlőmet, teljessé teszi az életem.
